2013. december 23., hétfő

Összegyúrtalak





Összegyúrtalak…


   … sok kedves alakból.
Oly tökéletes lettél, el se
Hittelek. Megrettenve arra
Gondoltam – így mit is tennék
Veled? Egyre élesebbek lennének
Az én hibáim és hogy jönnek ők
A tökélyhez?

Aztán jöttem rá, álom vagy, én
Kreáltalak, hajnali deres ágból,
Harmatcseppből, ragyogó napból,
Egy fájó könnyből, várakozó, teli
Szívből…
Elfáradtam, mint szobrász, ki
Naphosszat a követ vájja.

Rájöttem, nem is akarnálak,
Mert én már nem tudok veled
Rohanni a napba. Lelkesedni
Csak mértékkel, s a teli
Nevetés is régen oda.
Félszeg, féloldalas mosoly,
Amire még talán futja.

Maradj ott az álmok vásznán.
Hasonlíts arra, kit annyira
Imádtam, bár látni nem láttam
Soha, őt nagyon vártam és oly
Könnyen tagadott meg – csuda!
Ilyenkor a sok siker ködbe foszlik.

Csak az az egy áll ki, mint szög a
Deszkából – nem kaptad meg.
Látod, ez jobban fog fájni,mint
A sok öröm, amit elfelejtesz,
Hűtlenül, könnyen.
Mintha egy se, sose,
Meg se történt
Volna. 





thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...