2013. december 4., szerda

Kellemes meglepetések





Kellemes meglepetések.
(Karácsonyi előzetes)




A most közreadandó történetet magam sem akarom elhinni.Annak dacára, hogy velem történik meg. Én szívok, mint a torkos borz, és életemben először nem látok megoldást.

A ház, ahol élek, kellemes parkolóval rendelkezik. Nagyon örültem ennek. Mivel pánikbeteg vagyok, lassan 16 éve, így a tömegközlekedés számomra elérhetetlen. Drága – azóta már elhunyt nagybátyám ajándékozott meg ezzel a pici autóval, hogy meg tudjam őt látogatni, mert 84-től – 90 éves korában bekövetkezett haláláig egy kellemes, vadonat új apartman házba költözött. – Elegem van nekem már a számlákból és egyebekből, drágám – mondta nekem. Feladta hát bájos lakását, ahonnan nemrég távozott imádott felesége, akivel 56 év házasságot éltek. Az új otthona 4 busszal megközelíthetően számomra elérhetetlen volt és ezt ő nagyon is számon tartotta.Jött hát a kis autó, amivel tíz év alatt semmi baj nem volt. Vacakot nem veszünk, lelkem – jelentette ki. Bölcsessége beváltotta a szokásos aranyigazságaihoz fűzött mindigleni reményeimet. Soha, semmi baj nem volt a kis „életmentővel”.
Még azért sem, hogy garázst belülről soha nem látott. Így telt el tíz év. Biztonságban és elengedett jóérzésben tudtam intézni dolgaimat. Szinte naponta látogattam a drága embert. Édesanyám élete végének tíz éve elég problémásra sikeredett.Mennyi rohanástól mentett meg a kis gép! Istenem.
Most élhetnék békében – de valaki ezt nem akarja. Már háromszor szúrta ki a gumimat. Mindig a jobb elsőt. Harmadik alkalommal két lukat is ejtve. Fölfoghatatlan!! A mentés értem jött, minden alkalommal a gumistól, a fiúk pedig megesküdtek rá, hogy ilyen alakú lukadás közlekedés közben nem szerezhető be. Tehetnék ismeretlen tettes ellen feljelentést. A rendőrség nagyon túl van terhelve. Egy fölösleges út lenne nekem.
Amikor elállok szem elől – soha nem történik baj. Van egy alkoholista szomszédom, akivel életemben kétszer találkoztam. Talány, miért akar rosszat, mit utál rajtam. A „napi betevőjéért” egy úton jár a boltba. Sétára szerintem nem pazarol időt. Ha ennek az útnak a közelébe állok, azonnal cselekszik. Bujdokolok tehát, mint Rákóczi Rodostóban – és elmélkedem azon, miért kap az ember minden kicsi édes mellé egy kanálnyi keserűt is?

Valószínűleg a Jóisten nem akarja, hogy annyi gyalogolós év után ellustuljak. Azt, meg, hogy miért így hozta ezt a tudomásomra, nem kutatom. Elfogadom a döntését. Arrébb állok, de a kedves elkövetőnek semmi jót nem kívánok. Bár ő az életét már eléggé tönkre tette, saját maga is.


thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...