2013. december 12., csütörtök

Karácsonyra készülve




Karácsonyra készülve


Nagyon sokféle ünneplést tudok. Tapasztaltam, ahogy teltek az évek. A leglelkesebb, legboldogabb, amikor én lehettem az angyal és három buksi simult a tenyerem alá.
Tényleg, azok voltak a legszebbek, és hála istennek, jó sokáig tartottak.

Aztán felnőttek és a nagycsalád is szétszóródott, de nálam mindig volt biztos pont. Összejöttünk, soha nem voltunk egymás nélkül. A nagy törés az volt, amikor az én középső, drága angyalom elment valóságos angyalnak, 31 évesen. Nem is értettem, miért. De beletörődtem, mert a szív jó iránytű. Megérzi, hogy aki elment, annak jó ott, ahová elment. Aztán mindkettő, akik még megvannak, családot alapítottak. Szépen szabályosan. Na, ebből én kimaradtam. Nagyon messze laknak. Én meg nem tudok utazni. Fóbia. Nincs mit tenni. Csak várni tudom őket – mikor tudják velem megosztani a pár nap töredékét.
Nincs is ezzel baj. A folyamat természetes. A madár sem akar az anyja fészkében lakni. Amekkora a nevelés időszakának fantasztikus gondoskodása, ugyanakkora az elidegenedés. Ők nem is ismerik meg egymást. Nem kötődnek érett korban. Mi – emberek – nem küzdünk ellenfélként az eleségért. Így megmarad a szeretet. Nem kell már annyira összebújni. De az a pár óra – csodás.
Én nagyon elfáradtam. Belefáradtam az életembe.
Életvidám vagyok – szó sincs róla, de már nem tudok traktákat levezényelni. Régen a negyven kilómmal röpködtem. Ma már csak élvezem a csendes, szeretetben eltelő pár órát. Áttevődött a feladat.
Mindig rosszul leszek, amikor látom, hogy az agyongyötört nagymama ugrálja körül a családot. Szó se róla – nagyon sok nagymama ki nem adná a kezéből a vezényletet! Így érzik fontosnak, nélkülözhetetlennek magukat. Én most kaptam egy életszakaszt, amikor végre azt tehetek, amit szeretnék. Gyerekeim boldog fészekben ünnepelnek. Meglátogatnak. Minden kerek. Nem érzem a beleszólás kényszerét. Ők meg nem is hagynák. Legyen úgy, ahogyan ők szeretnék.

Egyszemélyes háztartásom kerekebb nem is lehetne.
Kezdek felépülni a gyötrő feladatok után (ami nem a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat jelenti.) Élvezettel viszem az életemet. Mindig megtalál a feladat, a kellemes öröm, ami széppé teszi a napomat. Majd amikor ebbe bekukkant a jelenleg aktuális selymes buksi had, akkor lesz minden egész.

Mindenkinek meghagyom – csinálja, ahogyan szeretné, ahogy megbeszélték, amilyen módon kellemes. De – legyen mindenkinek kellemes! Ne legyen agyonhajszolt nagymama – de magára hagyott se legyen. Az arány nekünk volt szülőknek a kezébe tevődött le. Ha jól sáfárkodtunk ezzel, akkor helyesen, arányosan élhetünk.
Ha elrontottuk, akkor vagy ránk nőnek a feladatok, vagy maradunk, mint a szedett szilvafa. Egyik sem kellemes állapot. Ezért kell időben jól csinálni.

Okos, boldog ünneplést!


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...