2013. december 2., hétfő

ADVENTBE LÉPTÜNK




Adventbe léptünk



Kint van már a koszorú, a négy gyertyával, jelezvén, eljön az Úr a negyedik vasárnapon. Közben a Mikulásnak is örülhetünk.
Szép hónap a december. Ha jól csináljuk.

A magamfajta már csak beugró látogatásokra számít. Bölcsen megértjük, hogy legkedvesebbjeink annyira távol élnek – és mi sem szerettük, ha az elégségesnél jobban beleléptek az életünkbe. Örökre tenyeremben marad a három selyem buksi simogató, meleg finomsága. Imádtam kisanya lenni, angyal lenni, aki láthatatlanul megrázza a csengőt, mikor már kész a fa és az angyalok tovaszálltak, máshová segíteni. Imádtam, de elmúlt, mert az idő múlandó. Szeretem, hogy szépen csinálják az életüket. A fiam – az minden családozás mellett olyan maradt, mint volt. Kedves, szeretetteljes, odafigyelő. Tőle mindig jön a telefon. Elmondja, mit csinál éppen imádott, legkisebb unokám.
Cirmos a hangja, amikor hozzám beszél. A fiára nagyon büszke.
Nagyon sok dolga van – de nem kérhetek olyat, amit ne teljesítene.
Nálunk soha nem volt divat a túlvásárlás, a zabálás, ájulásig.
Mégis – minden pompásan sikerült. A szép asztalok, az ajándékok – melyek nagy örömet okoztak, mégsem volt egyik sem fölösleges. Hasznos volt, de szép. Meg persze játék is volt mindig, meséskönyvek, mert ezen tanul meg a gyermek élni.

Nagyon szép az otthonom. Igazi kis kuckó. Mindennel, ami kell. Majd jól elfészkelem magam és zene és húgom látogatása, megannyi apró – mégis óriási öröm. Telefonok a távolból és a szilveszteri jelenlét, mert a születésnapomat az én fiam még egyszer sem mulasztotta el.

Nem vagyok öreg, csak bölcsebb lettem. Formatartó állagomnak csak hálát adhatok. Annyi jót tartogatott az életem, hogy a kellemetlenebb részét már el is felejtettem. Már egyedül jó.
Ha bekukkant gyerekem, vagy jó barát, örülök, de én már régen nem repülök párban. Annak is itt volt az ideje. Ma már nincs itt.

Gyönyörűen süt kint a nap. Nemsokára elmegyek, mert hiányzik pár dolog. Jó élni, jó várni, jó kuckóba bújni. Jó szeretteinkkel nagyokat beszélgetni. Olyan kevés – és mégis mennyire sok és nagyszerű így ez az egész!!!!

Mindenkinek kedves, örömteli készülődést kívánok!


thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...