2013. december 26., csütörtök

A galamb papné





A galamb papné

(filmadaptáció)

Azzal kell kezdenem – nem szeretem az adaptációkat. Azaz – pontosítanom kell. Amit nem olvastam, nem ismerem, lett légyen magyar, vagy külföldi író – az nem bosszant, mert az eredeti alkotással nincs módomban összehasonlítani. Azt viszont, ami már gyermekkortól a szívbe vésődött, ott dühítő tud lenni a „dramaturgiai okból” szerte széjjelváltoztatott mű.

Ez mindennél igazabb Móricz Zsigmond munkásságára. Ő földim, vérem, azt a nyelvet beszéli, amit én is megtanultam gyerekként. Páratlan géniusz – és olyan az írásművészetének folyamata, hogy eleve dramaturgiailag feldolgozásra kész.
Nincs szükség módosításra. A Janka időszak legzivatarosabb időszakában készült „Pillangó” Debrecenben íródott. Kiskabátban rohant Móricz a vonathoz, mert már dúlt a háború Mária miatt. Megérkezvén, a szállodában vetette papírra a Pillangót. Esztergályos Károly a hetvenes években remeket faragott belőle.
A 2010 – es években készült film árnyéka sem lehet az előbbinek.  Az a rendező, aki az arisztokratikusan finom Reviczky Gábornak kalapot nyom a fejébe – legyél parasztember – az még soha nem látta közelről ezt a világot. Távolról se igen. (Ma újra láttam ezt a 2012- ben készült "Pillangó"-t. Picit rehabilitáltam.)

Jelen recenzió tárgya ”A galamb papné”. Édes, bájos, fiatal házasokról szóló gyöngyszem ez a kisregény. Az összeszokás, a társadalmi különbségek (századforduló után vagyunk, akkor ennek a jelentősége óriási volt), a falu mérvadó véleménye, ami a papválasztást – és az ő választását szemmel tartja. Rengeteg szálon, okos szálon fut ez a kis remekmű. Mosolyos szemsarokkal nézi az író (most is előttem van csodás, beszédes vonásainak képe) – a két vívódó, fiatal házas sok- sok buktatóval és millió szerelemmel kibélelt első hónapjait.Ez jó adaptáció. Szereplőválasztása majdnem kifogástalan.
Móricznál azonban nem véletlen a szőke, habos – babos, 18 éves, pesti úrilány, Zádory Ica megjelenítése. Itt a filmben is bájos, kedves a kis barna főhősnő – de sehol, semmi légies, ami a legtöbb csodálatot és legtöbb ellenérzést kiváltja a nagy, komoly, református pap férjből Pap Énókból. Zádory Icát Pestről öltöztetik. Emiatt imádja a falu – milyen éteri szépet kaptak nagyra tartott és szeretett papjuknak. A filmbeli kislány ezt nem tudta hozni.
A férj alakja Pindroch Csaba személyében majdnem jó választás.
Csak ez az ember tekintélyt parancsoló és kemény. Nincsenek benne azok a tisztelni való maflaságok, amikkel Pap Énók a házassága előtt élte az édesanyja mellett a falusi pap életét. Pindroch Csabáról lehetetlen feltételezni, hogy házassága előtt egy asszonyt csókolt meg – az édesanyját.
Szereposztási találat az életbe belecsömörlött, fiatal földbirtokos, iskolatárs és jó barát, Thorsa Ábris. Szarvas Attila végre telitalálat. A nagyon élő, eltanácsolt katonatiszt, aki a birtokra csak mogorva, idős édesapjához jön a rideg házba. Szót alig váltanak.  Felüdülés, megváltás a néhány feledhetetlen óra, amit a fiataloknál tölt. De a begyakorlott sztereotípia győz ismét.
Bár semmi rosszat nem akar, egy félmondattal udvarolni kezd a fiatalasszonynak. Elrontva ezzel a kedélyes, tiszta hangulatot, a jó érzést, hogy annyi liezon után végre tiszta, emberi viszonylatok közé kerülve megbecsülheti magát. Egyetlen becsületes dolgot cselekedhet – búcsú nélkül utazik el.
Ica asszony nagyszerű traktát remekel az egybegyűlt papságnak, ezzel ura egyházmegyei aljegyzői kinevezését megalapozva.

S a sok ellentmondás, a sok vita, az elvágyódás és a fészek építésének fura párhuzama értelmet nyer a bejelentésben: - Gyerekem lesz! – megkoronáztatik tehát a választás. A gáti pap jól választott. A galamb papné pedig erkölcsi magaslaton, szépségben, nyájasságban lesz a falu és az egyházközség ékszere, szeretett, megbecsült, fiatal, ragyogó és méltó papnéja.

Móricz a Janka korszakban alkotta nagyepikájának legjavát. Feltétel nélkül imádom a munkásságát – de novellái, kisregényei számomra az olvasó gyöngyszemei. Ha szabad összehasonlítással élni, Maupassant gyöngy novelláiban van ez a fajta életismeret, emberszeretet, egészséges látásmód, írói bravúr, istentől megáldott tehetség és adottság. Nem hasonlítható, de azonos tőről fakad mind. Tanítani kellene, mindet. Mélyen belehatolva az ábrázolás zsenialitásába, a szinte megélt szavak sorába, a tehetség kútfejébe merülve. Az egyetemi oktatás rendkívül fals és jó néhány helyen teljességgel haszontalan. Az fent említett közelítést nem szeretik a tanárok. Értelmetlenül sok tudományos istencsudáját tömnek a hallgató fejébe, amit pályája során nem tud felhasználni (kivétel egy  két tudományos kutató.) A tanár embernek az élhető életet kellene megtanítani, hogy azt adhassa tovább magára hagyott fiatalságunknak.




thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...