2013. november 3., vasárnap

Péntekné háza







Péntekné háza




Tudod, elmondom neked, Péntekné háza Tihanyban valami remek! Oly elegáns és olyan otthonos. Nagyon jól éreznénk mi magunkat ott. Péntekné harminc éve ebből él, de szerető szívességén ez semmit nem változtatott. Gyönyörűek, kedvesek a szobák. Amit meg kér naponta érte, meglepően nem a nagyvilág.


Mondom, fogjuk magunkat, mikor már rendesen sütni kezd a nap. Csak egy telefon, s előkészíti szobánkat, Péntekné, a nagy.
A kicsi ottan ül a varázsboltban. Ő ilyesmivel nem foglalkozik, de szelíd és kedves lénye nagyon odakívánkozik. Képzeld, amikor befulladtam neki, Péntekné nagyon megijedt. Csak hápogtam, ne féljen, elmúlik, csak kockacukrot kérek. Péntekné mint az eszelős elrohant. Másodperc múlva egész doboz kockacukor ragyogott az asztalon a kék ég alatt. Pihenjen le nyugodtan, kedves! – aggódott Péntekné asszonyom. De én hápogtam, hogy levegő kell. - Jó, jó, akkor tudom!- Leültetett, ott a csodás teraszon. Bele a kényelmes kerti székbe. Péntekné egy kicsit otthagyott. Öt perc eltelte után tapintattal kérdezte, jól vagyok? Kérek valamit, vagy segítsen kicsomagolni? Szépen köszöntem kedvességét, mely nem ám a fizető vendégnek szólt. Egyik asszony sajnálta ott a másat, kit a jóisten így meglátogatott. Egyetlen szerény kérésem, ha volna. Otthon sem bírom a hatalmas párnát, belefulladok.
 Péntekné, az áldott, azonnal kispárnát húzott. Elvitte a nagyot -    ne is lássam. Szekrénye valami csodás. Belepakoltam szépen, el is múlt a munkában a fulladás. - Ha hosszan maradnak a fiával, akár főzhetnek is. Kávét meg mindenképp a közös étkezőben, azt aztán föltétlen megtehetik!  Edényeket is találnak itt. -  Két napot voltam, de mondta, visszavár. Sajnos itt télen nincsen semmi, de jön a tavasz és jön majd a nyár és a kora ősznek is csodás hangulata van. Utána, október végén bezár a bolt, hisz mindenki mindent otthagy – óh oktalan!  Gondoltam a többi ostobára, ki nem ismeri fel, hogy a szépség nem évszakfüggő.
De tényleg, többség dönt, alapon mit tehet a szolid érvelő?
Jöjjenek nyugodtan szentem, nem kell, csak egy telefon. Csak főidőben elébb kell, mert tele a Balaton. Főidőben veled sose mennék, hisz nem hagynának minket élni se! Nekünk a csend kell, az Apátság mellől a látvány, mely életem korai szakaszától a megtestesült mese. Elsétálgatunk, jó ráérősen. Mindenki majd minket szeret. Nagyon értékelik, mikor mások kedvesek, közvetlenek. Hidd el, hisz én mondom, Péntekné majd téged is szeret. Hoz a teraszra hamutartót. Odabenn cigizni nem lehet.
Én tudom, téged nem vinne rá a lélek, Péntekné patyolat házát füsttel koszold. Ha sétából fáradtan megjönnénk és teraszra ülnénk, rágyujhatsz és biztos kávét is remekel ez a kedves asszony neked, mert szeretni fog. Ilyen nagyszerű asszonybarátot sodort elém a véletlen oka. Miért ne fogadnák szíves hívását? Menjünk hát el, hagyjuk a francokat egy kissé, oda. Senki nem jósolhatja meg előre, mennyi van még belőlem hátra. Péntekné házában tíz nap alatt megváltozik a világ. Kicserélődnénk mind a ketten, s boldogan, kipihenten folytathatnánk a mindennapok kemény ostromát. Csillagfényes Balaton, benne csak ketten úszni. Beszívni aztán a víz harmatos illatát – és egy piszok cigire szemérmetlenül mégis rágyújtani.



Mesélne egy kedves abrosz, két kósza lehullott levél. A mosolyod, mely sejtelmes és végre nyugodt. Ez már eleve kincset ér. Mindent, amit még eddig nem mondtunk el, elmondanánk ott sorra rendre mind. Séta, nap- orgia, csillagos éj, abrosz, éjszakai úszás – ezek várnának bennünket odakint. Bent meg a Péntekné gyönyörű háza. Ha tudnád, milyen a fürdőszoba! Hasonlítunk, olyan, mintha én csináltam volna… Mert a fürdőszoba az nálam is nagyon fontos – de ezt jól tudod. Egy szó, mint száz, szalad az élet. A Balaton maga a csoda. Péntekné tárt karokkal vár ránk. Dőreség lenne, ha nem mennénk oda.



thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...