2013. október 31., csütörtök

Őszi este





Őszi este

A jegenye összehúzta magát.
Bársony, fekete takaró terül
A tájon, kis fények, bizonytalan
Pontok céltalankodnak, mint kis
Szúrós hegek az esti éjszakában.

A csillag vigyáz, de fénye nem
Meleg, tárgyilagos inkább –
Amilyen ilyenkor, ősszel lehet.
Gyanakvó macska puha talpa
Zizzenti a még színes, hullott
Levelet. Egerészik, vagy csak
Otthont keres csupán?

Én verset írok és hálás vagyok
A világos, meleg otthonért.
Arra gondolok, aki nekem ezt
Ilyenre álmodta, nyugodt,
Cirmos szeretet vesz körül.
Végre jó – és ezért örök
Szeretet,
Simogatás,

Hála…


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...