2013. október 31., csütörtök

Álmodni...





Álmodni…


… már nem szoktam veled,
Szerves eggyé váltunk.
Tíz éve elmentél, kedves.
Háromból a középső – de
A fájdalom által egyetlen.
Édes, szép virágom.
Minden mozdulatodat tudom.
Az illatodat is pontosan érzem.
Csupa mosoly és szeretet, ami
Rólad, tőled velem van és csak
Az örökkönségedet érzem.
Elvittek egy sokkal jobb világba.
Ezért én nem okolok senkit.
Tudom, jó ott neked – itt lenn
Elveszett lennél, s megkeseredett.
Most – azt érzem - sokat mosolyogsz.
Nem félelmes körülötted semmi.

Ha az új falról rám mosolyogsz
Majd – úgy érzem, nem változott
Meg szívemben helyed.
Egy kicsit tovább lehet 
Még menni.

Vagyunk – mi ketten. 
Te valós helyen, én a
Kettő közt ingázok,
Lengve.

Aztán összeér az út,
S ha te is akarod,
Már nem válunk el.


Együtt,
Mindörökre…



thao







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...