2013. július 13., szombat

Miért tagadjam le?





Miért tagadjam le?


Miért hallgassam el – július 17-én lesz tíz éve, hogy elmentél angyalnak. Előtte tíz évig rettegtem. Tíz év alatt fog elvinni a kór, aminek NINCS NEVE. Az orvosok tudják, hogy van ilyen – de megoldást nem tudnak rá. Megnevezni se tudják.

Nincsenek kísérő jelenségek. Úgy élsz tíz évig –mint bárki. 31 és fél éves voltál, mikor elmentél. Most 41 és fél lennél, de idelenn nem vagy. Odafenn – amiről semmit nem tudok – ott jól vagy, szép vagy és nem múlik fölötted az idő. Azért nem őrültem meg, mert egy bombabiztos tudat éltet – bárhol is vagy, jól vagy. Nekem megmaradt a földi lényed. Kedvesnek, jó szagúnak, gyönyörűnek! Ha nem lennél jól, én se tudnék így megnyugodni.  Mi hárman, a bátyád, az anyukád és te – voltunk a csodás hármas. Mi ma is együtt vagyunk.

Kivételesen nem a te fotódat teszem ez elé a megemlékezés elé. Az általam fotózott kedves helyet fényképeztem, ahová annyit jártunk ki. Nyugodj békén. A másik életedben pedig minden baj nélküli boldogságban legyen részed!

Nagyon szeretlek, míg élek – és azután is:


Anya


(Miklós 1972. 01.22. – 2013. 07.17.)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...