2013. július 3., szerda

Bűntény***






Bűntény, amire senki nem számított


A négytagú, fiatal család hosszas számolgatás után határozta el, hogy falun akarnak élni. Nyugalom van, pompás a levegő. A munkahelyre a bejárás fél óra. A házat pedig pillanatok alatt föl lehetett építeni a gyorsház technológiával.

A férj kiváló műszaki ember volt. Amit nem tanult, annak utána olvasott. Szinte minden a két keze munkáját dicsérte. Gyorsan felépül a ház, kaptak rá nagyon kedvező kölcsönt. Szép lakásukért meglehetősen sokat kaptak, így pazarul be is rendezkedtek. A kislány a helyi óvodába járt. A fiúcska ment velük, mert remek iskoláját nem akarták otthagyatni vele. Anyuka félállású pedagógusként időre haza tudta szállítani a kis lurkót. A faluban nagyon szerették őket. Nyitott, kedves emberek voltak. Beszélgetősek, nem mogorván behúzódóak. A hátsó kis haszonkerthez a férj még tanácsot is kért a szomszédtól, akinek remek konyhakertje volt. Kapta a tanácsot szívesen, segítséggel együtt. Minden beállt, minden átlátható volt. Pénzük is elegendő volt egy kellemes életvezetéshez. A kölcsönöket pontosan törlesztették.
Az első, gyanús jel az volt, amikor a bank szíves levelében közölte, hogy a részlet, a szerződésbe foglalt arány helyett a piaci helyzet miatt jövő hónaptól duplájára emelkedik. Kérjük szíves tudomásul… blablabla. Eddig 40 – 30 – 30 volt, amit fizettek. Mivel tetemes önrész volt a házban, így két autót vettek. Kicsit, semmi luxus, csak egy autóval kétfelé nem lehet közlekedni. Négy emberre 280.000.- at vittek haza. Ebből száz volt a törlesztés. Abból, ami megmaradt, simán és gond nélkül meg lehetett élni. Kétszázas törlesztésnél – lehetetlenség. Azonnal visszaadták az egyik autót. El is kelt a kereskedőnél. Nekik egy fillér hasznuk nem származott a több száz ezres befizetésből. 160.000.- havi törlesztés így is megmaradt.Ami létezhető – megfogtak mindent – talán menthető még az életük. A férj egyik nap halálsápadtan érkezett haza. A céget felszámolják. Akár be se menjen holnap. A végkielégítés járna, de annyira semmije nem maradt a vállalatnak, hogy erre még csak számítani is rózsaszínű köd volt. Bár soha, semmilyen rendellenességet nem tapasztaltak a magatartásában, most elkezdett nagyon furcsa lenni. Sokszor motyogott magában, aggályosan gereblyézgette az előkertet, ami nem baj – de ötször egymás után ugyanazt a helyet – furcsa. Feleségének megvolt a fél állása, de azzal már nem mentek sokra. Lassan mindenükből kifogytak, ezt azt eladogattak, mélyen áron alul. A szülők  havonta adtak nekik pénzt, amennyit lehetett – de ez nem mehetett a végtelenségig.


A férj egyre jobban magába zárkózott, aztán egy szép, holdas éjszakán döntött. Fejében iszonyú sebességgel kergették egymást a gondolatok. Gyűjtögetéséről senki nem tudott. A nagy mennyiségű altatót az általa főzött vacsora adagjaiba keverte bele. Gondoskodott róla – nehogy keserű legyen. Gyerekeit a szokásos, végtelen szeretettel fektette le, mesét olvasott nekik, de egy könyvlap után mély, ájult álomba merültek. Feleségét is elkísérte a hálószobába, mert arra panaszkodott, hogy ma különösen fáradt. A férj végigjárta még egyszer a három, drága alvót. Mélyen, békésen aludták – immár örökös álmukat, egyre lassuló lélegzettel. Megcsókolta őket.
-  Ne haragudjatok! Nem tehettem mást!  Nem akartam, hogy szenvedjetek, vagy nélkülözzetek. Szeretlek titeket és örökre együtt maraduk! -  Azzal kiment a garázs – műhelybe. Sok szerszáma, gépe volt. Mindent maga csinált a ház körül, amit csak lehetett. A borotvaéles flex rögzítve volt. Faanyaggal dolgozott – így a forgó, éles korong szinte fele idő alatt segített elvégezni a munkát. Beindította, s a gyorsan forgó korong fölé hajlott.

A szomszédoknak másnap este lett gyanús a szó szerint halotti csend. Így halt meg négy ártatlan ember. Élni akartak, szépen, emberien és elvették tőlük – mert a piacgazdaság nem mindig igazságos. Meg szabad ilyennek történnie? Nem hiszem!


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...