2013. június 25., kedd

Varázsige





Varázsige



Ha újra visszatér a simogató
Nyár, mely cirógatja a női
vállat, hűs szellőkkel üdít,
s nem üvölti a hőt, mint
egy vadállat***

Nos, én akkorra várom
érkezésed, hiszen eljössz,
ezt nekem megígérted, s
kételkedni szavadban
nincs okom***

Eléd megyek és végre
majd meglátlak, nagy
öröm, s nem fáj egyőnknek
sem, hogy csak időnként
lehetsz velem.

A csodákat az idő biz rőffel
méri, s ki tudja előre – ki mit
tud elviselni, de egy várós, szép
nap ajándék, nagy öröm, s ízét
őrizzük az egymás nélküli órák
során.

De jó, hogy kiléptél a ködből!
Ez az együtt – egyedül izgató,
Szép találmány
Léted és lényed
Egyaránt

Tiszta öröm!



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...