2013. június 26., szerda

Újabb riport magammal





Újabb riport magammal


Az elektronikus névjegyem idestova tíz éves. Meg kell tehát a kedves olvasóval osztani, ami az elmúlt hosszú idő alatt az alkotás folyamatában megváltozott.

A legfontosabb, hogy akkor még csak kóstolgattam a verseket.
Nem volt bennem a késztetés, hogy belemerészkedjek a szabad versek csodás világába. Aztán jött egy robbanás és mivel ihletett időket éltem – ontottam a verseket. Ha szabad, megjegyezném: a verseimben a sorvég soha nem a sor végét jelenti. Úgymond, „nyolcasban” kell olvasni. Akkor tárul ki a vers egyébként szokatlan formavilága és kiderül, szoros egységben van forma és tartalom. Van olyan családtagom, aki príma Vista olvassa, remekül őket. Imádom, ahogyan azonnal életre kel a vers az ő hangos interpretálásában. Jómagam saját verset egyáltalán nem tudok visszaadni – nem is próbálkozom vele. (Kevés költő tudja- tudta saját versét olvasni. Erre való az előadóművész, vagy a fent említett, ösztönös tehetség.)

Másik értetlenségi forrás: - első személyben írok. Nagyon egyszerű az oka. Első személyben akkora ütése van – mint egy K.O. Engem viszont kicsit sem zavar a találgatás – magamról írok-e? A szerző, a tapasztalatai, a vele történt események természetesen benne vannak az alkotásokban. De hogy hol az igazság? Ezt én bizony nyitva hagyom. Mindenki gondolja át saját kedve szerint. Szűrje, tisztítsa – ahogyan csak jólesik!

Nem maradok érzéketlen a tragédiákkal, napi történésekkel, anomáliákra rávilágítással szemben sem. Ebből karcolatok lesznek. Hiszen ez is egyfajta újság. Dolgom a tudósítás. Meg is teszem. Mert akinek az adottság a kezében van – kötelessége is van. Ilyen egyszerű.

Számtalan lapon jelentem meg. Web – oldalakon. Nagy sikerrel, de fogyó tűrőképességgel, így ma már csak három lapomnak, magam szerkesztésében dolgozom. Nem bírom a furkálódást. Megszenvedtem, megdolgoztam a nyugalmamért. Elérhetőségem megtalálható a profilomon. Könnyűszerrel hozzá lehet jutni mindhárom oldalhoz.

Meg kell dicsérnem jelen oldal sablon állományát. Mutatós, remekül szerkeszthető és a statisztika az igazi önbizalomforrás.
Azt csak én láthatom a munkafelületen. Nagyon pontos, órára, napra, hétre, évre készült statisztikát mutat. Zölddel satírozott világtérképen is megmutatva, hol olvastak. (Természetesen, magyar ajkúak.) Magam sem hittem el – de sorolja – Japántól, Kanadáig, Indonéziától - Orosz Föderációig. USA, Németország, környező országok. Vietnam. Képtelen vagyok minden országot fölsorolni. Ezzel csak arra utalok, nagyon is van igény a tevékenységemre. Hálát is érzek, valamint hallatlan késztetést arra, hogy csak általam jónak ítélt anyagot adjak ki a kezem alól.

Ebből nem lesz elektronikus névjegy – de lett kis útmutató a dolgaimhoz, melyekkel igyekszem a közönség érdeklődését kiszolgálni, míg eltalál az a bizonyos ihlet. A nélkül egyáltalán nem lehet írni. Volt egy hosszú idő, amikor nem is voltam rá képes. Mostanában visszatérni látszik és ez a lapon is tükröződik.

Ennek a második kötetnek oroszlán részét a már meglévő művek új formába öntése teszi ki, új közönség számára.
A végeredmény mutatja – érdemes volt dolgozni vele.
Mindenki érdeklődését nagy becsben tartva kívánok kellemes perceket.

Szeretettel:


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...