2013. június 20., csütörtök

Tűnődő




Tűnődő


Az én fiam különleges, egyszeri
Csoda, emberséges, csupa szív.
Köztünk a kor alig számít, oly
Fiatalon hoztam a világra.
Talán emiatt oly szoros a kapocs.
Nincsenek teátrális látványosságaink.
Csak az van, amit a szív veretes mélye
Őriz, cirógat a mosoly, s a sugaras szem.
Tőle mindent elfogadok, mert bele lát a
Lelkem aljába, s tudja, jobban, mint én,
Mi jó nekem.

Tudja szép, bús végű szerelmeim
Történetét, végig benne volt ő is.
Most valahogy így szeret, magamnak.
Nem ajánl mellém senkit, már nem is
Beszélünk róla. Ő jól érzi, kurta lett a
Nóta és sok virág és türelem itt már
Nem terem. Nem sajnálná tőlem, de
Érzi – itt már nem tehető semmi, mert
Egy titkos lélek – kapu bezárta
Önmagát.

Mindig magasan repültem, soha nem
Lett a szárnyam sáros, most alkudjak
A semmire? Tudja jól, ez a lehetetlennel
Határos. Az jó, hogy nem csúfultam rá –
De a lehetőség tovaszaladt gyors lábakon.
Szárnyal a lélek, test türelmetlen és nehéz
Bevett szokásait, életben tartó rutinját
Feladni. Miért is adnám, hogy csalódott,
Fancsalin lógjak egy vénember karján,
Akit a csizmám talpa se kíván?

Marad az örök kettős. Bármi kevés jut,
Mindig nagyszerű, magammal, világgal
Békítő öröm. Azon a régi nyáron oly
Gyorsan születtél.
Életed minden
Percét szívből

Köszönöm!



thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...