2013. június 5., szerda

Mit rejt a jövő?




Mit rejt a jövő?


Hála istennek, nem sokat kellett életemben költözni. Mindig megoldottam. Precízen és gyorsan, kételyek nélkül. Mivel  mostani lakhelyem egy embernek egyszerűen nem való, utoljára meg kell lépnem a hurcolkodást és életem végéig be kell rendezkednem. Déry Tibor a szerelemre utalva írja, hogy a másnapon berendezkedünk a véglegesség igényével. Itt csak a véglegesség igénye stimmel.


Felmértem az új helyet. Tetszik, emberi léptékű, némiképp közösségi jellegű – de mindenképp önálló háztartás. Nagy parkja van, katonásan rendben tartva. A belső tér elégséges és hívogató. Mégis – az ember mélyen elgondolkodik és meg is ütődik azon – mi mindentől kell megválni. Teszem ezt mégis könnyű szívvel, mert egy új élet nyitánya lesz az egész manőver, életem utolsó harmadára? Negyedére? Ezt nem tudom. Azt viszont határozottan érzem, hogyha kiemelődök a jó illatú falak közé, lesznek közeli szomszédjaim – talán minden másképp alakul majd. Jelen helyemen – bármily varázslatos is,
úgy érzem magamat, mint egy elátkozott Csipkerózsika.
A kert elvadult, gyönyörű, a rengeteg négyzetméter impozáns – és végtelenül magányos. Arról nem is beszélve, hogy a renoválása már megoldhatatlan. Nyáron a zöldek a falon mindent elfednek, de kopáran látszik – itt már új ház fog épülni.Hatvan éve birtokolja a család. Elmentem, visszajöttem, de a többiek maradtak. Araszolva újra és újra meg kellett venni, mert lakókkal volt tele. Mire meghódítottuk, lassan elkezdtek kihalni a nagycsalád tagjai. Így mostanra visszatértem és immár egyedül hagyom magára szeretett bagolyváramat.

Már nem vagyok a régi – de hiszek abban, hogy az ember ereje tartalékban még megvan és aktiválni lehet egy izgalmas, jó cél
érdekében. S talán majd magam is megújulok és aktív leszek, mint régen. Ki kellett a nagy történéseket vetni magamból. Ez  megtörtént. Most már új gondolatok szelét kell, hogy hozza az új idő.


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...