2013. június 19., szerda

Forróság




Forróság


Tűz csorog a hevült utakon.
Mindenki árnyékot keres.
Telve szökőkutak, fogynak
A vizek, bárhonnan, csak
Kapja meg az ember teste,
Amitől még létezni lehet.

Alig pár napja még zord eső
Mosta a fákat, síkos lett a kert
Tégla útja – aztán jött a meleg,
S én örök optimista, gondoltam,
Ez a nagy forró már hozza a
Szerelmet***

Hogyan hozhatta volna?
Be kell látni, minden kornak
Van kitaposott útja, más szép,
Más öröm, nem vagyok tehát
Kifosztott, megcirógatott egy
Komolytalan, röpke álom, s
Most újra pontosan élek***

S ostobaságokban már anyásan
Mosolyogva – újra nem hiszek.



thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...