2013. június 5., szerda

Fodrok a horizonton






Fodrok a horizonton



A tenger mélyen morajlik, mint
Árva basszus, magányos színpadon.
Fodrait küldi, egyre küldi, ki a partra.
Üzenetként? Sajnos nem tudom.
Ami kiér a fövenyre, nyugtalan víz,
Sodor hordalékot s újra visszacsap.

De a távoli horizont fehér habja,
Benne ezernyi csöpp ragyogása
Versenyre kel a tiszta éggel, mert
Ami messzi van, az mindig fényes,
Mindig jót ígér, de amit az élet a
Lábunk elé elhord, az már nem
Hibátlan – sose hófehér….


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...