2013. június 25., kedd

Antonio Gades emlékére







Antonio Gades emlékére


Életem nagy csodája voltál.
Tőled tanultam, hogy töri
szét a szívet a flamenco,
hogy kísér a fojtott torkú
spanyol népének, s a
zenészek.
Paco de Lucia gitárja még
kísérhette halálos táncodat.
Nagy páros voltatok, de te
kicsit idősebb voltál, s már
hatvanas éveidben  rákkal
paroláztál és legyőzött, a
fene egye meg.
De eltáncoltad a Carment
és szavak nélkül értettük,
csoda volt, és a cipősarkad
tam – ta-ta-ta- tam tam
ütötte a végzetet, s a
lejáró időt.
Penge derekad, szemed
szigorú tüze, inged lobogása,
a szűk, magas derekú, fekete
nadrág mind nekünk üzente
a szótlanság oly beszédes útját,

s valójában, ezer formában
táncoltad el a halált, a fekete,
fenyegető, könyörtelen, spanyol
halált, mely görcsre kötötte, s
markolta a szíveket.


thao





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...