2013. május 12., vasárnap

Fűre lépni szabad





Fűre lépni szabad


Makk Károly rendezői zsenije még a „szocreál”- ból is aranyat varázsol. Utálom a skatulyákat. Ilyen ostoba skatulya az is, hogy a halálba illik szidni a szocializmus időszakát. Tudom: - kölcsönből éltünk, tudom, gulyás, ill. „grillcsirke” jólét volt.Részemről a fene vágyott külföldre, mikor édesapa a Trabanttal megmutatta nekem az országot, illetve az összes, környező, szocialista területet, ahová szabad volt menni. Sok aljasság érte apát is, de ő mindig a jobbik feléről fogta meg a dolgot. Nem a száz holdat siratta, hanem élvezettel és legjobb tudása szerint töltötte be, meglehetősen magas beosztását. Gulag és társai, pl. Recsk soha nem mennek feledésbe. De álljon elő valaki, és mondja meg nekem – mit lehetett volna tenni a hatalmas szomszéd árnyékában?

Mondanivalóm lényege: - akkor is emberek éltek. Volt fiatalság.
Máriássy Judit nagyszerű írásai nyomán forgatókönyvek keletkeztek, amelyekből bizony komoly tanulságot lehet levonni.„Egy pikoló világos”, „Próbaút”. Ezeknek nem szájbarágós a mondanivalója. Gyereket családban kell nevelni. Inni tilos.Szeretőt meg nem tartunk, mert széthull a család. Az a fiatal, aki nem hoz otthonról kellő útmutatást, elcsámborog az élet olyan területeire, ami még nem emészthető a lelke számára, így a továbbiakban félresiklás is lehetséges, örökre – ha nem jön valaki, akinek fontos a rendes útra állítás. Mi sose mertünk volna pofázni a tanárunkkal. A fiúk kaptak néha olyan pofont, hogy a fal adta a másikat. A szülő nem feljelenteni jött be, hanem az osztályfőnökkel kezet fogni, hogy helyette is nevel.
A „Fűre lépni szabad” vígjáték. Sok szeretettel, sok tanulsággal.
Akkor is volt „úri osztály”, az igazgató életkörülményeit tekintve. Ő maga szinte semmit nem élvezett a nagy házból, hiszen alig járt haza. Folyton dolgozott. Színésznő felesége tette a fejét – de azt minden korban minden hasonló kaliberű színésznő (vagy hülye nő, aki meg pont az elfoglaltság hiánya miatt gárgyul meg) ugyanígy csinálja. Az agyondolgozott igazgató tesz egy ígéretet a meglehetősen terjedelmes munkás családnak. Ha nem lesz kész időre az új lakásuk, akkor odaköltözhetnek hozzájuk. Ez meg is történik, számtalan ribilliót előidézve és számtalan segítőkész helyzetet teremtve.Csak hab a tortán, hogy az igazgató lánya, Polónyi Gyöngyi (kinek halála 70 évesen most következett be) és a munkás fia, a gyönyörű Tordy Géza egymásba szeretnek. Aztán szülők nosztalgiája, a bölcs gyári munkás  embersége megakadályozza a nem épp időszerű házasságkötést. Eldöntődik, hogy egyetem után, ha még akarják, akkor lesz itt az ideje a
családalapításnak. A lakás elkészül és a nagy teherautó kigördülésével, a barátságos búcsúzkodás után nagyon üres marad a nagy ház. Kiderül – a nyüzsi nemcsak észbontó, de érdekes is tud lenni. Ha az ember „sokan van”, abból nemcsak tragédiák származnak.

Ezt a filmet nyálasra, ***nyalósra, idétlenre is meg lehetett volna csinálni. Avatott kézbe kerülve szórakoztat, gondolatokat ébreszt. A korlátokat meg el is felejtjük neki, mert annyira utálatos zárt ajtók mögött utálkozni, gyáván, meghunyászkodva.
Édesapám volt frontkatona – első vonal, hadifogoly hét évig, itthon lett kulák, útkaparó, majd bérelszámoló és végül sok éven át egy egész megye pénzügyi felelőse, becsülettel, tisztességgel. Ő sem volt korlátozott felfogású, de megértette, hogy akkor és ott, amikor már konszolidálódtak a dolgok – nem lehet mit tenni. Becsülettel el kell végezni a munkát és a fizetésből kihozni, amit kis családjának akkor és ott nyújtani tudott. Ma megváltozott a rendszer. Van, aki lógó nyelvvel igyekszik a rettenetesen tönkre vágott gazdaságot rendbe vágni. Van, aki ellopja, amit el lehet lopni és úgy hazudik, hogy tanítani kéne.Az „emberi tényező” kiiktathatatlan. Én az építeni akarók, a nevelői szándékkal alkotók mellé állok, és nagyon jól szórakozom az 1960 - ban készült filmen. Akkor még tudtam moziba járni, ma már kétezer forintos jegy miatt nem tudok, de a multyban meg is zavarodok. Viszont látom a fiatalságomat, az első szerelem időszakát. Szép, fiatal, tehetséges színészeinket, akik vagy megöregedtek, vagy már nincsenek is. És – bár minden részvétem a Recsk és a Gulag áldozatainak – hadd őrizzem meg kamaszkoromat, fiatal felnőtt koromat, gyerekeim születését, növekedésükben való gyönyörködésemet!

Nagyon hamar rájöttem, politikát csak nagyon csekély mértékben csinálhatok, de becsülettel élni, okosan nevelni, élvezni azt, ami van – adott helyzetben egyetlen megoldás.


thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...