2013. május 23., csütörtök

Barátom a szállóról





Barátom a szállóról


Világ életemben adtam. Annak, aki megérdemelte. Segg részeg, dülöngélő nyomorultnak – soha!

Az idők változnak és jövedelmem a mai korhoz nem elégséges.
Takarékosan – de a magam módján elégedetten élek, segít egy
áldott lény, aki a vérem. Ez több szót nem igényel. Megvagyok.
Mivel a jövedelem csak kétharmad részben alig az én hozadékom – így nagyon megnézem, ki méltó arra, hogy tíz darab kifli, vagy egy kiló kenyér erejéig megsegítsem – alkalmanként. Remek helyzetben vagyok, mert csupa zöld házam utcafronti részét aktívan lakván – észrevétlen tudok maradni, ha nem akarok kaput nyitni. Most akartam. Információt is. Az alany tiszta, mint a patyolat, könnyű, mint a pille. Tiszta, mint aki otthonról jön – és nagyon pedáns.
Kanül van a torkába építve, ezért sokszor meg kellett ismételtetni vele szavait. 49 éves. Négy gyereke, felesége, lakása van. Azaz – volt. Soha nem ivott, nem dohányzott. Tüdőgyulladást kapott, ami 3 hét kómával fejelődött meg.Akkor kapta a gégemetszést, hogy levegőhöz jusson. Felébredt arra, hogy nincs senkije, és közben cukorbeteg is lett. A napi, lövős fajtából. Hajléktalan szállón lakik – de rokkant nyugdíja folyamatban van. Jó a kedélye, tiszta, pedáns a külleme és nem szégyell kérni – mert élni KELL. Búcsúzáskor ő kívánt jó egészséget nekem, amely kívánságot én szívből viszonoztam.

Remélem, megkapja a nagyon is járó nyugellátást és egy tisztes kis albérletben folytathatja fiatal, rokkant – de optimista, tiszta kis életét. Én nagyon drukkolok neki! Sőt remélem, melléje fog szegődni egy olyan szárnyaszegett, árva kis nőszemély, akit otthon nagyon bántottak – és aki emiatt fel tudja mérni ésszel és szívvel, hogy a suttogó szótlanság mennyire beszédes***


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...