2013. április 7., vasárnap

Ma este***





Ma este rád vártam…

        

      …s ha már előttem liheg ez az ostoba gép, miért ne lenne jó, ha kezedbe raknám a szív örömét. Hallani nagyon szeretlek téged. Olyan természetes. Magától érteti meg magát a szavad. Neked kimondani mindent olyan vidám és egyszerű. Ezzel teljesen össze - visszakavartad bohókásan az agyamat.

Meg voltam győződve, hogy silány pocsolyává süllyedt a világ.
Gyanakszik minden ember és gyarló csodákra vár. A csodák persze, hogy nem jönnek, ezért legalább a gépen át adunk a másiknak egy jó nagyot. Nesze a pofádba, kaptál most legalább. Olyan más volt téged hallani.
A régről, mindenkitől megszokott, kellemesen, őszintén érkező szó most kétszeresen meggyőzően hatott. Neked, ami fáj, vagy bánt, humorral az is megoldható. Te meg a keserűség nekem valahogy nem egy fedél alá hozható. Képes voltál vonatra ülni pár óráért, mert elromlott a kocsid. Meg vagy győződve, jó helyre jössz, merthogy téged várnak itt. Nem tudom kimondani, mi leszel te nekem. Pajtás, jó barát, vagy beköltözöl és fészket raksz a szívemen. Mindegyik jó lesz, mert mind összetartozás. Hidd el, olyan jó összetartozni – velem. Nem kértél, nem vártál el, nem kényeskedtél, nem kellett hatvanszor egyeztetni. Jött egy tapogatózó üzenet. Borotva, utána pályaudvar, hiszen alig három óra, s ott leszek veled. Most már nem tudom, hál’ isten „ma” ez lenni, hogy szokott. Azt tudom, velünk hogyan van és ez a régi, megszokott. A tisztességes közlekedés egymás iránt. Csipkelődős szavak, aljukon mély tisztelet, semmi bántás, csak jókedv és mulatás.
Nem akarlak marasztalni. Szeretném, olyan madaram legyél, ki fészekhagyóból rakóvá válik, s időnként megtér megnyugodni – hazafelé. Kalitka ajtaja mindig nyitva áll. Kérdezni nem kell, szólni se, ki- be-.
Akkor mégy, mikor a dolog szólít és jössz, amikor már a szíved csordultig tele. Remélem az álmod, mi ugyan sokat biztos nem foglalkoztatott, most teljes egészében valóra válik. Kellemesen nagyra nyitott szemed nem a rémülettől csodálkozik. Vagy nagy hazárdőr vagy, vagy nagyon megszoktad, milyen az ide- oda. Vagy egyszerűen úgy gondoltad egyszer, a fenébe, mindenkivel történhet csoda. Kitesz a vonat a jól ismert állomáson. Villamos, majd megáll a szemed a régi házon, tárul az ablak, benne a célszemély – magam. Mosolyod pontosan mutatja majd, mi végre tetted ezt velünk, Uram. Mert kezedben összpontosul kezdet és vég. Állomás, hezitálás. Biztonság és sóhajos, megkönnyebbült találkozás. Tegyél hát velünk csodát, ahogy mindig szoktál. Két ember találja meg végre egymás melegét. Házad békéjét és minden vélt bűne örök bocsánatát.
Ezzel szentelve meg a kezdődő csodát.



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...