2013. április 20., szombat

Letettem...






Letettem…


… a szemüveget, elfáradtam mára.
Készítek egy jó teát, elfészkelek, s
Hátha… még mindig várok valami
Jót, mely földeríti szívem, még
Mindig akarok egy napra egy kis
Biztatót, hogy besurranjon lelkembe,
Testembe a kellem…

Amikor jön a fiam, akivel egy a lélek,
Bármilyen kicsi az idő, érted születtem,
Gondolom mindig – és ma is csak érted
Élek! Ragyog a szeretet melegétől kedves
Arca és megsimogatom, nagyon boldog
Vagyok. Szeretjük egymást, ez örökké így
Marad. Ha van gondolat, tőle kapok
Minden gondolatot.

Az ő érdeme, hogy hosszú idő óta ismét
Vers született. Az ő hatalmas szíve miatt
Telik meg az enyém, és hiszek, átérzek,
Vallok minden szeretetet. Van élete, teljes
Család, jól van nagyon – de neki én - én vagyok.
Nem voltam húsz, mikor megkaptuk egymást,
Azóta nélküle nem tudok elképzelni egyetlen
Napot.

Ha tudom, távol dolga után száguld, a szíve,
Érzem, tudat alatt mellettem dobog. Senki
Nem hiányzik már, betölti az életemet, okossá
Csinál minden napot. Nem eshetek alább, bár
Az idő kegyetlenül szalad.

A gyöngyvirág, szemüveg, tea, könyv már
Én vagyok, te vagy az íz, az illat, a fény, a
Bizonyosság, a soha fel nem fogható, éltető
Levegő, melyben fürdöm és körülvesz.

Tőled fényes a nappal és tőled oly
Varázsos a bársony, lila est…



thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...