2013. március 24., vasárnap

A felolvasó






A felolvasó



Súlyos gondolatokat ébresztő, ezer szálon futó, nagyszerű film. Ami fontos – igazságra törekszik, bár az igazság, mint tudjuk, csak részigazság minden emberi történésben. De erre törekedni is dicsérendő erőfeszítés.

A „Titanic” gyönyörű sztárja, Kate Winslet és az „Angol beteg” Almássy grófját alakító Ralph Fiennes jutalomjátéka. Minden elismerés megilleti a rendező színészvezetését, koncepcióját, valamint a sminkesek hihetetlen munkáját.
1958 – ban, egy nyugatnémet kisvárosban a már szinte felnőtt testalkatú, valójában még csak 15 – 16 éves Michael a villamoson rosszul lesz. Sikerül leszállnia és elérni egy kapualjat, amit betyárosan összehány, sugárban. A soha nem betegeskedő fiatal fiúról később kiderül – sárgaságot kapott. A kapualjba épp hazaérkezik az ott lakó Hanna Schmitz. Teszi, amit kell, azonnal. Fölöntözi vödörrel a kapualjat és majdnem hazáig elkíséri a láztól vacogó fiút. Az eseményeket előre vetítve a születési évszámok is kiderülnek. Hanna 1922- ben, Michael 1943 – ban született. A történet kezdetekor tehát a nő 36 éves, a gimnazista 15 elmúlt. Szoros kapcsolat keletkezik közöttük, ami egy életre meghatározza Michael nőkhöz – és emberekhez való viszonyát. Az asszony különös kívánsága, hogy olvasson fel neki Michael. Görög tananyag, vagy Csehovtól „ A kutyás hölgy” – teljesen mindegy. Issza a szavait, de ő maga soha nem olvas.
A legkedvesebb történése ennek az időszaknak a biciklis kirándulás. Az étlapot ijedten tartja a kezében Hanna, majd egyszerűen közli, ő is azt kéri, amit a fiú rendel. Napsütés, búzamezők és két fiatal, boldog ember – akik között semmilyen feltűnő különbség nem vevődik észre. A szép, két napot követik a hétköznapok. Hanna villamoskalauz. Olyan pontosan végzi a munkáját, annyira megbízható munkaerő, hogy a főnöke közli vele – kiemelik irodai munkára. Pánikszerűen csomagol, és üzenet nélkül tűnik el Michael életéből. Nagy űrt, keserves csalódást hagyva maga után.
Michael Berg joghallgató lesz és egy szemináriumi csoporttal elkezdik figyelemmel kísérni a nagy port kavaró náci pert.
Női őröket fognak perbe, akik egyik haláltáborból a másikba meneteltetett női rabokat egy templomba zárnak – kívülről.
Zuhognak a bombák és a templomban több száz fogoly halálát leli. Egy marad életben, akinek a lánya a történtekről könyvet ír. Ők a vád koronatanúi. A női őrök lapítanak, és mindent Hannára kennek – mondván, hogy ő volt a parancsnok. Nem volt parancsnok és a tűzesetről eszkábált jelentést sem írhatta, hiszen írástudatlan volt. A bíró írásmintával akarja igazolttá tenni, hogy kinek a kézírása a jelentés valójában. Jegyzetfüzetet és tollat adat a kihallgatott Hanna elé, aki olyan páni félelemmel szégyelli fogyatékosságát, hogy azonnal beismeri a valótlant: - Ő írta a jelentést! A női őrök 4 év szabadságvesztéssel ússzák meg. Hanna – mint „vezető” életfogytiglanit kap. Michael nem tanúskodhat, mert egyrészt nem akarja feltárni a nő halálos szégyenét (amit ő így él meg), másrészt saját tanulmányait veszélyeztetné egy ilyen sajtóbotrányba fúló vallomással. Marad a csend és a lelkifurdalás, egy életre.
A szemináriumot vezető professzor elmagyarázza, hogy mindig az adott kor törvényei szerint kell ítélni. Rengeteg őr úszta meg büntetlenül a haláltáborokban való szolgálat teljesítését. Hanna esetében a több száz halottért a zárt, égő templomban egyedüli, felelős vezetőként róják ki csak őrá a megsemmisítő ítéletet.
Igazából nincs is tisztában az egész folyamattal. Rendnek kell
lenni! Ez a vezérelv irányítja. Meg kell felelni, mint mindig, ha munkáról volt szó. A kötelességteljesítés és egyfajta bénító homály, valamint a számára szégyenletes írástudatlanság teszi lehetetlenné, hogy ugyanazt a büntetést kapja, mint a többi, vele szolgáló női őr. Kitüntetés ilyen munkáért ugyan nem jár, és rettenetes következménye van – de ilyen alapon a fél országot föl lehetett volna akasztani. Rossz korban élő emberek voltak rossz helyen. Erre utal a prof iránymutató közlendője:- Az adott kor törvényei szerint kell ítélkezni. A tényt, magát, hogy ilyesminek soha nem lett volna szabad megtörténnie (mint ahogy Gulag és egyéb égbekiáltó, emberellenes aljasság sem történhetett volna meg) – a főkolomposok későbbi magatartása, tömeges öngyilkossága (sokszor családostul) – bizton mutatja.
De mindez nem ad felmentést soha. Elbukott hát egy jelentéktelen szereplő. A többi sáros megúszta és Hanna, ahogy szokta, a maga pontos és kissé szűkagyú módján berendezkedik a börtönben. Ellenvetés nélkül. Talán most ez a feladat? Nem látok a fejébe, de nem tiszta az ott uralkodó, egy irányba mutató kép.
Michael Berg ügyvéd lesz, sikeres. Házasságot is köt, ami felbomlik hamar. Nem is látunk belőle mást, csak kislányát, a bájos Júliát, az egyetlen lényt a földön, aki iránt Michael Berg partok nélküli gyengédséget képes érezni. Nagy összhang uralkodik apa és lánya között, annak dacára, hogy kisgyerek kora óta nem minden napja családban telik.
Michael még egyetemi hallgatóként kér egy lehetőséget beszélőre, Hannával. Meg is kapja, de bemenni már képtelen. Telnek az évek és a válás utáni költözés során, ahogy a könyveit pakolja, fölelevenedik egész csodás kamaszkora, a nő alakja, akinek a karjai között vált férfivá és tudta kimondani a mély szerelem szavait úgy, ahogy soha többé, senkinek. Elkezdi magnókazettára olvasni a rég felolvasott könyveket. Aztán mindent, létrehozva egy hangos könyvtárat, szórakoztatásul, engesztelésül a büntetését töltő Hannának. (Közben, a tárgyalás ideje alatt kilátogat egy emlékhelyként meghagyott táborba. Markolja a drótkerítést, elnézi megrettenve a mérhetetlen mennyiségű cipőt, melyeket emberek viseltek, de már többé soha nem fognak.) Próbálja megérteni a lehetetlent. Talán keresi a „szörnyeteg” motivációját. Azt pedig soha nem találhatja, mert egyszerűen nem volt neki olyan. A munkát el kellett végezni, ahogy parancsolták, hogy ne legyen káosz.
Azért ne felejtsük el – 1958- ban kezdődik a történet. Akkor Hanna 36 éves. Amikor a szolgálatot ellátta – lehetett 23-24.
Nem lehetett az véletlen, hogy a német pontosság hazájában valaki ne tanuljon meg olvasni. Valami baj, pszichés zavar húzódik a háttérben – de erről nem szerzünk tudomást. Egy dolog a későbbiek tükrében biztos. Nem diszlexiás.
Michael 47 éves, mikor elkezdi küldeni a börtönbe a kazettákat és a kilencvenes években értesítést kap, hogy egyetlen kötődés az ő neve és küldeményei a külvilághoz. Szabadulni fog Frau Schmitz, gondoskodjon róla, ha akar. Persze, hogy akar.De a börtönévek alatt megtörténik a szalagok hatására a csoda.Csehovtól „ A kutyás hölgy”- et  Hanna kölcsönzi a börtönkönyvtárból – és megtanul, egyedül írni és olvasni.

Michael végre találkozik a 66 éves asszonnyal – aki egy matrónává vált. (Sminkeseknek kitűnő!!!). Megfogja a kezét, de el is húzza az asztalon. Michael Berg elmondja neki, hogy kedves, világos lakást bérelt a számára és egy szabó műhelyében dolgozhat majd. Valamint számtalan rendezvényre és könyvtárakba is felíratja majd a nevét. Schmitznek ez újabb sokk. A börtönt már megszokta, szobája szinte otthonos. Nem bántja senki. A kinti világ zavarát, zaját (mindezt arcáról olvashatjuk le) – nem tudja és már nem is akarja megszokni.
A szabadulás napján fölhalmozza kedves könyveit, akkurátusan leveszi cipőjét, rájuk áll és felakasztja magát. Nincs hát kiről gondoskodni, csak eltemetni lehet, a boldog kirándulás egyik helyszínén, egy templom mellett. (Annak idején, míg a bicikliket letámasztották, Hanna a templomba bement egyedül és csorgó könnyekkel hallgatta az épp próbáló gyerekkórust.) Hanna börtönmunkával – vagy ki tudja, mivel összegyűjt hétezer márkát és a túlélő fogoly asszony lányára hagyja, hogy csináljon vele, amit jónak lát.

Záró jelenet:- apja a felnőtt Júliával a szokásos fekete Mercedesszel úton van. Júlia kérdezi – hová mennek? Apja elismétli a kettejük közötti szófordulatot:- Szereted a meglepetéseket, nem? – Megmutatja a sírt és elkezdi lányának mesélni, hogyan lett rosszul egy kapualjban, valamikor, 15 éves korában.


                                           ***


Én úgy érzem, nagyon nagy filmet láttam! Áldozatok, félresiklott életek egy őrült korban. A bűn melegágyává váló ostoba kötelességteljesítés épp olyan súllyal esik a latba, mint a szerelem érzékeny korban megtapasztalt csodája, mely zárkózottá, befogadásra képtelenné teszi azt, aki már egyszer megkapta. Nagyon jól tette Hitler, hogy a kellő mennyiségű benzint felhalmozta, mert őrülete nem mentette volna fel gyalázatos gaztettei alól. Elmebeteget hatalomra juttatni, nos
ez egy következő cikk témája lenne. Itt erről többet nem is szabad szólni. A társadalom kisembere leginkább szenvedő alanya a piszkos politika, a kussolásra ítéltetés furmányának.

A szerelem viszont kortalan és örök és mindenkiből a legtöbbet, legszebbet hozza ki, ami csak a lelkében, testében jelen van.
Ez viszont bármilyen társadalmi körülmények között elő fog
törni, mert az élet – ÉLNI AKAR!!!


thao





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...