2013. február 20., szerda

Végre tavasz





Végre tavasz…


… a sok jég után, édes aranyesők,
Bájos fréziák, miket az ég is megszánt
Végre és locsolást küldött a szomjazó
Növényre…
Még vegyes az idő, hisz bolond az április,
De sok nap is kukucskál, a rémes sötét
Után, végre, minket boldogít…
Elmennek a nagy esők és kitör a nyár,
Mint régen várt meglepetés, örül a szív,
Az ember kedve jobb és a jövőt is szebb,
Boldogabb szívvel várja…


Mert várni kell! Amíg erőnk van várni.
Amíg bizalommal nézünk a titokzatos
Jövő elé, addig van bennünk élet, addig
Fedezünk fel minden szépet és addig
Dacolunk az elmúlással, mert élni még
Kellene – egy kicsikét…


Elnézzük a temetőben, locsolóval
Tipegő nénikét, aki csendes mosoly,
Sok szép, elmúlt gondolat után
Temetőbe tipeg, mert itt a fény,
Bánat helyett inkább megápol
Egy - egy kedves helyet és hiszi,
Ez a nyár még az övé - 
Talán...


thao







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...