2013. február 20., szerda

Várok rád





Várok rád…



… mint öreg fa kérge a fiatal emlékre.
Várok rád, mint anya, karjába röpülő
Gyermekére, várlak, mint az esőt a
Száraz nyarak, várlak, mint az enyhet
Adó, oly régen várt tavaszt, amikor a tél
Már minden erőnket magával vitte és
Annyira szükség van egy kis gyöngéd
Szellőre, simogató, kellemes melegre.


Nem kell itt a hasonlat – tenger, hisz
Magadért várlak, oly könnyes szerelemmel,
Nem akarom tudni már a kegyetlen világot,
Megtapasztaltam az igazi jóságot…


Ígérem, veled maradok, amíg ez ésszerű,
Amíg kettőnk életét nem tölti be más,
Csak csupa derű, csak a gyöngédség,
Szerelem, aggódás – soha nem bánat,
Csak létünket óvó, nagyszerűség,
Csodálat… veled élni, szeretnék,
Nagyon, míg lehet…


Te csukd le fáradt szemem,
Amikor – elmegyek…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...