2013. február 5., kedd

Vallomás






Vallomás


Bárhogyan is tagadlak meg téged,
Minden gondolatom először tiéd.
Bármikor erősen arra gondolok,
Most el akarlak hagyni, a kenyerem
Fele máris a tiéd…
Elgondoltam, sok, vad gondolattal,
Ne legyél, és olyan könnyű lesz.
Nehéz így veled, szabályokhoz
Szokott lelkem fellázad, mint egy
Forradalmár és üvöltve követeli
A szabadságot, a tiszta levegőt,
Nekem, s neked…
De ellened én tenni nem tudok.
Próbáltam elszakadni – teljes a
Kudarc, részemmé lettél, mint
Teknős páncélja, s nélküled már
Többé nem küzdök a holnapért.
Megértettem, a szabályok miértünk
Vannak, s nem mi élünk a
Szabályokért…
Ha nagyon hiányzol, a napsugárra
Gondolok, amikor teljesen itt vagy
Velem, s így elszáll magam csinálta
Fellegem, s nap ragyog kettőnk
Bonyolult egén. Jól van, csak
Legyél…
Bajaidban segítség, lelki támasz kell,
Nem undok, nyafogó probléma – kupac,
Felnövök hát a feladathoz némán, sok
Dolgod szétszed, de megható hűséged
El nem veheti tőlem senki, akkor
Mi kellene még…
Talán lelassul ez az őrült gőzmalom,
Beköltözik veled együtt a nyugalom,
S révbe érten örülni fogok, hogy nem
Bántottalak, nem nyávogtam, követelőztem
Időm kivártam, hisz mást nem tehettem,
Mert szeretlek…
Gondjaiddal, fülig érő bajaiddal, rohanás
Tömegeiddel együtt, hiszen ha a csend
Kedves órája ránk mosolyog, olyan
Boldog és biztos vagyok, annyira a tied.
Tudom, hogy megérdemeltelek, s türelmem
Most valóban terem…
Tudom, hogy velem maradsz, míg élsz,
El nem hagysz soha, akkor mit nekem
Sallang és kínos cafrang, az kínos, ha
Valakit nem szerettek életében soha.
Te rég az enyém vagy, a kezdetektől,
Nekem születtél…
Ezt megköszönöm, lényedben elfészkelődöm
S kivárom kettőnk éteri nyugalmát, hiszen
Hová is sietnék egyedül, mikor bármi van,
A szívem örökkön, azonnal hozzád, csak
Hozzád menekül…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...