2013. február 5., kedd

Valami a szemedben





Valami a szemedben


Te és én összetartozunk, mint
A szél és a borzolt folyópart,
Mint méheknek a biztos kaptár,
Mint néni faág – kezének a már
Jól ismert kovász, melyből a
Kenyeret dagasztja, gyakorlottan,
Szent áhítattal, némán, s ha kész,
Keresztet rajzol a tésztába, hogy a
Szentséges kenyeret az isten is
Áldja…

Mirajtunk áldás nincsen, mi magunk
Függünk egy nem látható kereszten.
Csorog a vérünk és lógunk, mint a
Kegyetlenül, félfára szegezett denevér.
Választásunk, ha lenne, se lenne már,
Hisz fáradtan egyőnk sem akarja, mégis…
Ha nézel, valami a szemedben kigyúl,
Hirtelen, kéretlen és váratlanul, valami
Nem enged el tőlem, tán pont az, ami
Mellettem se tart…

Úgy hittük, egy pillanatig, te és én –
Lehetőség! Hamar rájöttünk, a kapuk
Zárva, őrült dörömbölésünket csak az
Isten hallja, de nem bocsát be, hozzánk
Kettőnkhöz nem, mert oda nincs kulcs,
Nincs feloldozás és nincs megoldás.
Marad a csepp öröm, s a sok, magányos,
Egymás nélküli óra, s a gondolat – talán
Hogyan lehetett volna…
Könnytelen pilládra csókot lehelek.
Megadón megvárom az érkezésedet.
Aztán táplálkozom a maroknyi
Csodából, s elképzelem, mint a
Mesében – hogy lehetett volna,
Máskor…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...