2013. február 20., szerda

Utánad nyújtottam***





Utánad nyújtottam..



…. a karom, mely bénán,
Fagyottan lehullott…
Megértettem – itt a vége.
Nem dacolhatunk hidegbe’
Korba’, esőbe’ végtelen
Telekbe belefúlva, hisz
Mikor te még – én már…
Ennek így megy rendesen
A sora…


Nem változol, s ami van, az
Nekem nem kedvemre való.
Pár órát lopni az élettől,
Olyan kamaszos és olyan
Bohó és olyan nincstelen,
Mint gazdag parasztok
Között tévelygő falusi
Koldus…


Most nyugtalan vagyok, mert
Kimúlott belőlem az a biztonságos,
Csendes malícia, amivel én már
Szemlélni tudok, de halk léptekkel
Jön már vissza, s hál isten, ettől
Nyugodt vagyok, újra nyugodt.


Nekem megvan a párom, tudom jól.
Csak annyi jut belőle, míg pár percre
Az utcán átkarol, vagy utánam int,
Sokáig, nagy boldogan szemlélget,
S neki nagyszerű vagyok, nem csak
Mondja – látszik…


Gyöngéden megfogja a karom,
Vagy csak a könyökömet, lágyan.
Neki szép vagyok, elhiszem, ettől
Boldogabb leszek, ahogyan őszintén
Néz rám és olyan angyali vágyban.


Aztán mindenki megy haza, ez
Nálunk olyan természetes, de az
Új találkozás mindig hoz apró, új
Örömet és nem bántunk senkit,
Mert ez a kevés – mi oly sok, csak
A mienk, örökre…


Minek nekem a bosszankodás,
Mikor a nyugalom pár házra lakik.
Biztonsága az égbe repít, s nem lesz
Közöttünk ennél több soha…
Akkor miért érzem azt, hogy ez az
Édes és az előbbi teljesen
Mostoha…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...