2013. február 4., hétfő

Ugyanúgy





Ugyanúgy



Ugyanúgy simultam hozzád.
Érintésed ugyanoly kedves
Nekem, mint régen, de az ész,
Az ész ne lenne oly könyörtelen!
Megértette velem, enyém
Sosem leszel, kis apró fecniket
Szánsz nekem, azt is a földről
Szedem fel.
Megértelek.
Százezer gond nyomaszt, meg
Nem oldható, nem tudok segíteni
Neked, nem én csináltam, nem is
Értem, számomra föl sem fogható.
Későn jöttem.
Ténnyel nem vitázunk.
Azért még intettem neked, azért még
Elnéztem mosolygó szemed, mely
Nekem intett, de már a feladatnál
Járt, mi halmozódik, mint szösz
A fonóba – ki tehet róla?
Ma mindenki retteg, ma kenyér
Helyett, és virág helyett véres tövű,
Kékszakállú - kertek teremnek.
Magamban elengedtelek.
Nem szóltam.
Majd felfogod.
Addig nem akartam.
A szívem a tiéd, de lehúz a napi sár.
De igen segítenék neked, de ez sajna,
Hatalmamban egyáltalán nem áll.
Sikeresen, lehetőleg élve kászálódj ki.
Leszek? Nem leszek? Velem? Vagy nem?
Nem jósolhatok.
Nem is értem.
Csak az ölelésed alatt megpattant itt
Bennem, legbelül, valami fontos és
A kijelzőn megjelent, utazhatok, de
Immár
Újra
Egyedül…



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...