2013. február 4., hétfő

Tépett álmaid




Tépett álmaid itt vannak…


… mindig velem, hiszen távol vagy bár,
mégis tudom, mikor alszol, szívem…
tolod el az időt, mint egy babakocsit,
hátha később ér el, amit nem kívánnál,
se ellenségnek, se barátnak, magadnak,
a tűrés határához már elért, mert alig
nyugszol, mikor fölriadsz, némán, s a
szürke hajnalon neked a semmi felel
bénán…
no akkor ott termek, mint barátságos
kísértet - lélek, s elsimítom a homlokod,
s hátad hideg páráját, kezem kedves
pilládon nyugtatom, mely tenyerem
melegétől súlyosan csukódik, ernyed
a test, oda a félelem, mert akartam,
elértem, kívántam neked, hogy többé
ne félj…
álmodban minden szépet elérj, soha
ne ejtsen foglyául a néma, ostoba félsz,
tudd, hogy a szerelmem olyan végtelen,
elérem veled a nap melegét, ahol minden
gonoszság elolvad, kis csomóvá zsugorodhat,
csak akarnod kell, mert akarom én, ennyi a
varázslat, nincs benne mágia, megvédlek,
mert végtelen, úttalan utakon, mennyben
és földön és a világmindenségben örökké
szeretlek, szeretlek tégedet, s nem engedem,
ne félj…


mert öröktől fogva már csak bennem élj…



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...