2013. február 1., péntek

Te és én





Te és én


Valamit láttam a szemedben,
Tudtam, itt a vége, hisz várt
A szívem erre rég, tudtam
Utolsó perceink ketyegnek.
Amikor forrón öleltél, érezted,
Idebent valami elszakadt, s fáj.
Neked sokkal jobban, mert én
Megmondtam, elmegyek, de
Te és én – nagyhatalom volt.
Bíztál benne, hogy újra hiszem,
Újra élem, s a sallangot majd
Felejtem neked bölcsen…

Te felejtetted el, nem vagyok
Sípolós gumibaba, amit eldob
A gyerek, s mamája lemosva
Visszahozza (sőt kiveszi a sípot).
Én – mint egy hal a parton,
Tátogtam, mert így akartam.
Adtam neked időt, mert a bánat
Szent nekem, a más fájó életében.
De áldozatnak nem születtem,
Mert hívnak fontos dolgok,
Szeretetek, dalok, melyek még
Kimondatlanok, s ez nem
Véráldozat, nem leszel kés,
Én sem bárány, hanem
Elmegyünk, a magunk
Külön útján…

Én megleszek,
Te nagyot
Veszítesz,
Ég veled!


thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...