2013. február 1., péntek

Szellő






Szellő túrt a hajadba…

(Szerelmes férfi vallomása)


Ennek nem örülök, mert én akarok
Mindenütt hozzád nyúlni, veled együtt
Mindent csak én akarok!
Fújni léggömböt, enni asztalnál, segíteni
Fölvenni édes kabátod, közben simítani
Vállad ívét és kacsintva beavatni a pincért,
Hiszen a mirákulum része ő is csak volt…
Le szeretném venni a ruhádat, bűvölő,
Kedves alakod bámulva nézni, mint
Gyerek, ki először látott vattacukrot,
S a fenséges semmitől szabadulni –
Gondolatban is nehéz.

Otthon lesegítem a vicces kabátot,
Poharadba szalagos bort öntve nézem,
Mennyire örülsz minden semmiségnek,
Hiszen ezért szeretlek téged, s a lényed
Az életemben már mindent kitölt…
A sápadt hajnali utca, a fakózöld, úti
Dudva, a pék friss süteménye, mind
Rólad mesél, mert megkóstoltalak,
Enyém volt a legnagyobb pillanat,
S most dudva, szürke hajnal, forró
Péksütemény – mind téged említ,


Szépséges, egyszeri asszony – tünemény…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...