2013. február 13., szerda

"Madár - dal"




Én árva, tarka…

..keserű, színes madár, tépkedem
Tollaimat, úgy szeretnék tetszeni,
Úgy szeretném, ha mindenért, ami
Vagyok, szeressetek – de nem lehet.
Más az észjárás, az életvitel, s a
Tehetség is más irányra lel…


Maradok magam és szórom tollaim
Nagy, tarka garmadát – de türelem
Nélkül söprődnek félre, ki kíváncsi
Egy félbolond költőre, ki a szíve vérét
Teszi az asztalra, mert nincs, aki baját,
Szorongását, félelmeit lássa, egy érintéssel
Elhessegesse, ha jön a borzasztó, hajnali
Rettenet, amely a fáradt, gyötört, elkínzott
Embert bontja meg…

Én akartam magam maradni, belátom.
Ezért, csak azért is fölállok, míg engedik.
Mutatom a valóságot, mely tetszetős és
Gondosan elfed mindent, ami fájna,
Nappalra megindul az éltető vérkeringés,
Kinn, a többiek közt, mint egy nyugodt
Művész gondosan komponált szimfóniája.
Magamra lelek, akár hódítok is, ha kell.

De idebenn csak a békés, de súlyos,
Mázsás csend, mit választottam,
Örökre az felel….



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...