2013. február 20., szerda

Ha még egyszer***





Ha még egyszer…


…szerelmes lennék, hidd el, hogy
csak beléd szeretnék!Az ajtóban
várnám koppanó lépted, elvenném
a táskád és megölelnélek…
Aztán szépen terített asztalomhoz
ülnél, és minden gondodat szépen
elmesélnél…

Jóízű vacsora, vérpezsdítő borral,
melynek a szalagján szemed fényes
csillogása visszaüzeni a szerelmet,
mely olthatatlan, hiszen oly sok
szenvedésben, harcban született …

Szeretném, ha átölelnéd a vállam,
újra, kimennénk a varázs éjszakában,
a városba, hol szépek a fények, s
ilyenkor minden olyan irreálisan
szép lesz…

Sétálni veled, csak úgy, cél nélkül,
kószálva, sört inni, egy kedves asztal
mellett, nézni egy- egy, kedves házat,
hiszen nekünk minden tud mesélni
valamiről, hajdanán – és a napokban,
az új meséket, miket már mi mondunk el,
egymásnak, mint féltett titkokat.

Pedig csak beszélgetünk, fonjuk szavaink
fonalát és bátran gondolunk egy messze,
bátor jövőbe a nem könnyű múlton át…

Aztán felébredek – az, akinek most én
beszélek, egy fénykép, szelíd, kicsit tört,
de bűbájos, negyven éves magad…

Megöregedtél – pedig még nem
kellett volna, s a sok romlást építeni
nekem nem tisztem – nem is tehetem…

De a „mi lett volna” már elég nekem.
Kedves mosollyal búcsút intek hát,
s a szerelemnek ajtaját becsukván,
béke van, nyugalom, s erős váram
csupa fény – nem engedi be
a hideg
éjszakát…



thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...