2013. február 13., szerda

Emlékezés





Emlékezés


Furcsa játék vagy, ajándék.
Sajnálnám, ha tudat – hagyottan
Minden kiesnék, s behullana a
Feledés mogorva kútjának
Mélyire…

Így tudom, hogy egyszer voltál,
S mivel emlék vagy, nem vitatom,
Már nem vitatom, hogy amit tettél,
Azt ÉN hogyan gondolom.
Elmúlt…

Az emlék érdes, de szép és nem jár
Vele lélek – érintés, csak tárgyilagos
Semmik után pirulva visszanéz a lélek.
Nem bántalak és nem biztos, hogy jó lett
Volna, ha elmarad…

Tapasztalással és véres késvágással
Letéptelek már, de mikor majd eljön a
Hamar sötétedő, téli délután, spalétot
Zárva rád tovább is gondolok, ezután,
Amint űzötten beesel…

Halálosan fáradtan, de nagyon szerelmesen.
Egy- két órát megpihensz, itt a szívemen és
Tudom már, bölcsen, letisztulva – nem sajnálom
Amit neked adni tudtam, de azt sajnálnám, ha
A tőled kapott szépségeket nem…
Kaphattam
Volna…

Tárgyilagos lesz már utánad zár, kulcs és
Spalét és talán bánom, hogy nem lehetett
Még egy kicsit, nagyon kicsit még…
De alázottan és félretetten a porcelán
Baba is lázad és inkább óvatlan a falon
Töri össze szép fejét, hisz méltatlan,
Sarokba tuszkolt,
Lét nélküli
Lét…



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...