2013. február 13., szerda

Emlék




Emlék – kis keserűvel



Volt ilyen és nagyon jó,
Hiszen miért is ne lett
Volna.
Arcodon az édes megnyugvás,
Hűvös tenyered a testem
Fogta.
Elmúlt a szép vihar és szelíd
Csönd hullt, mint fátyol a tájra.
Béke volt.
A nagy történések utáni, áldott
Béke szárnya.
Kiterítette fölénk az égre, hogy
Megvédjen – zajtól, idegen szemtől,
Mindentől, mi nem tiszta.
Nem oly tiszta, mint te meg én,
Az álmok puha lepedőjén, hová szív és test
Imádkozni jár…


Oly hirtelen nem lettél
(bár hibás én vagyok)
Én nem hittem el soha a holnapot.
Most szót fogadtál és csend van.
Biztos benned is.
Tudod – én azt hittem, többé már
Nem mesélek, de a szerelem szembe jön,
Hoz lilát, kéket, zöldet.
Sőt feketét, mint a szemed.

Bár nem vagy nekem,
Mégis kerek az életem,
Mert míg az illatod igaz volt,
Az örökké itt marad,
Velem.



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...