2013. február 5., kedd

A halott szerelmet...






A halott szerelmet ki siratja el?


Veszünk virágot,
ég gyertya, mécses,
gereblyék szántják
az egész évben gazosan
felejtett darab földet…
nézem, ki mindenki
mennyire gyászosan
ünnepel, de –
a halott szerelmeket,
emberek, ki siratja el?


…az eltávozott már
békében nyugszik,
nincs okunk aggódni,
hiszen révbe ért…
őt már nem kínozza
senki, már kitörlődött
minden elejtett könnye
az összes fájdalomért…
akkor miért nem úgy
ünneplünk, mint a vidám,
vörös bőrű törzsek, kik
a sírnál vígan ebédelnek,
zene szól és a halottnak is
megterítve, nemcsak
jelképesen, sírjára kap
mindent, mi az életben
jó, s kedves volt neki…

az ilyen halott az elsiratott
szerelmet is helyére rakja,
jobban viseli, mert a halott
szerelem ugyanolyan halál,
mint az elmúlás, csak a lélek
bicsaklik bele, gyógyul, persze,
tenger szenvedés árán,
de soha nem gyógyul
vastagon varas hege…
ha virág a halott szerelemnek
nem jár, ha a halott érzést
csak  a levegő gereblyézi el,
mikor siratjuk meg a
halott szerelmet…


amiből élet, virágzás
nem fakad, ahol a két
szenvedő ember gyilkos
magányban egymás nélkül,
farkas – egyedül marad…
a halott szerelem
kőtáblája a szív
legbelső kamrájába
temetve, sós könnyekkel
maratva, igazából sosem
feledve fáj, ha azt mondjuk,
elmúlt – soha nem igaz…


sirassa el a halott szerelmet
mindenki, kinek szívében
csak egy parányi érzés
tisztán, fényesen lobbanva,
még őszintén lüktetve,
valóban megmaradt…


thao










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...