2013. január 2., szerda

Voltak napok






Voltak napok…

…gondolom, amikor a nehéz
annyira ott ült a válladon,
talán gondoltál is arra, magad
sem tudván, megformázva a
szót – elég volt, most tényleg,
elég volt…
aztán kellett jönnie valaminek,
hol egy jó hírnek, hol egy szabad
lélegzetnek, vagy egy kellemes,
jó ütemű motor – brummogásnak,
mikor az életed mosolyosra húzta
a szádat, békét kaptál egy percre,
egy napra – mindegy is, az a perc
addig az összes fájdalmat, remélem,
betakarta…


voltam szedett szőlő én is,
elmentem, beborult utánam
a föld is, de visszaküldtek,
itt vagyok, becsülök minden
csöppet, mit megérni eztán
a keserű pillanat után,
megérni adatott…

így, valahogy, testvér, megyünk,
lassan, te ott, én itt – tovább,
a szeretet, a köthetetlen lélek
egybe fogja mosni lábaink
messzi, sok nyomát…




thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...