2013. január 2., szerda

Válasz a öreg indián***





Válasz az öreg indián versére


Engem érdekel a te utad,
Én attól érzem jól magamat,
Ha tudok rólad, s néped szenvedő
Történetéről, mert én – ilyen vagyok.
Kérdéseket teszel fel nekem.
Előttem gyönyörű, barázdált arcod.
Bocsáss meg, sok volt a kérdés, ne
Bántódj meg, ha valamit elhagyok.
Nem érdekel, hogy mennyit keresek.
Az én istenem leleményességgel áldott meg,
De utálatos az igazságtalanság – talán ezt
Népednél nem ismerik, talán ne is tudják.

Igen – kész vagyok halálra, szerelemre.
Temettem, de derű volt a lelkemben, mert
A távozó lélek füstje nekem mindig üzen.
A halál mellé a szerelem társítható, mert
Méltán együvé tartozó…
Hidd el, nagy öreg, mindig a más védelmét
Néztem, simogatás, jóság fészkelt meg
Tenyeremben… Aztán, mikor elmentem,
Mindig visszavártak – de te tudod, a lélek
Oly reppenékeny, mint a friss szarvasbőr,
Aki elhagy, az ugyanott párra soha nem találhat…

Fáj-e a könny nekem, talán ezt is kérdezted,
Emlékeim szerint – nem fáj, ha ritkán előjön,
Mint egy forrás, bennem mindig békesség
Kering, - aztán az Isten léte – tudod, nálam
Ez másként van, de lényege tiéddel azonos.
Bizalom, biztos fészek, ahová a bántás el –
El, soha nem érhet…
Meg az is kérdés volt, összetörten elláttam - e
A gyerekeimet, válaszom: - IGEN – mert létük
Létemre volt a bizonyosság, soha nem érhetett
Olyan bántás, hogy nekik ne a biztonságos
Ölelés, ételből a jó, a hasznos, szóból a szerető
Okos mindig jelen legyen…


Elnézem fürkésző, bölcs tekinteted, sajnálom,
Hogy téged - csak egyszer – nem láthattalak,
S okos, bölcs szavad tolmács útján hozzám
Nem érhetett el…
Minden, amit válaszoltam föltett kérdéseidre,
Azt hiszem, itt áll – lényegileg megírva…
Nézd el, nekem, a filmen szavad gyorsan
Elreppen, így nem biztos, hogy mindenre
Kellően megfeleltem…

Összefoglalva:- mélyen szeretek, serény vagyok,
Voltam, az ÉLET vadászatától nem riadtam,
Neveltem, óvtam gyerekeimet, s ha kellett a várt,
Hiányzó szeretet, adtam, hidd el, számolatlan…
Ért bántás, igen, sok seb volt a lelkemen, de mára
Leperegtek, mert lassan én is nyugodt és bölcs
Vagyok, mint a vén fák, s az okos csillagok…
Örülök, szavad megtalált egy kedves ember
Útján, tisztellek téged és megfér bennem
Szépen, szerelem és a megnyugtató
Halál…


thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...