2013. január 2., szerda

Uram





Uram


Engem megütöttek, megütötték
A lelkemet. Nem tudtam, hogy
Fáj, csak beteg lettem, s így
Már nem tetszetős a lélek, csak
A külső, ami nyer…
Azzal mit érek?

Mert félek, Uram, sokszor, ok nélkül
Rettegek, nincs alakja, színe, formája,
Csak beköltözik belém a rettenet.
Olyankor hozzád akarok menni,
Védj meg, mert nem bírom,
Mert nem megy…

S amikor a legszörnyűbb, mert meg
Nem fogható, el nem mondható,
Csak félek, de rossz rá a szó, akkor
Jönnek azok, akik látatlanban is
Szeretnek, mert nem tudom, hogy
Csinálod Uram, de van ilyen…
Hoznak zenét és varázsos képeket,
Bársonyos szavakat léleksimogatást,
A távolból két pelenkázás között
Magától a szép kis asszony- lányom
Telefonál és elküldi hűséges szívét
A dróton át…

Ugye, nem győzhet a gonosz,
Értelmetlen ármány, mely nem
Igazi, csak olyan, mintha,de azzal
A károkat a lélekbe belemarja…
Uram, én annyit szolgáltam,
Szívemet kitártam, s most itt
Szedetten állok, s csak egy
Aprócska, saját világot kívánok…

Ha ez így jó neked, tarts meg,
De ezt vedd le rólam, mert magad
Láthatod, te, aki a szeretet vagy,
Így élni nem lehet, tövestől gazold
Ki, mint saját lenti kiskerted,
Árva, megbántott lelkemet…




                      thao
        


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...