2013. január 17., csütörtök

Úgy nem lehetne***





Úgy nem lehetne élni…


…hogy komolyan ne higgyük,
Letudtuk a nehezét és jön a
Kicsit szebb és könnyebb.
Kitisztítjuk a szívünk minden
Sarkát és tisztán várjuk a jövő
Minden apró – valójában
Óriás ajándékát.
Apró, csiklandozó sugarat,
Surrogó szárnyú madarat,
Kedves tekintetet a kedvestől,
Ki rég megszületett, csak eddig
Egyszerűen nem érdemeltük meg.

A régi fiókokat szépen betoljuk,
Arcunkat, tiszta szívünket a
Napnak megmutatjuk, s ha már
Valóban készen állunk, a csoda
Megtörténik velünk és csodás,
Gyönyörű lesz, hogy néha
Szenvedünk, hogy kicsordul
Sok, gömbölyű könnycsepp,
De az arcunkon leperegve
Már formázza mimikánk
A mosoly édes, nyugtató
Sugaras világát.

Erre várok én, nem vész el
Kicsit sem a remény, hisz
Patyolatba öltöztem az úr
Előtt,lélekben, ruhában,
Érzelemben, hitben,
Magamat szigorún
Megmértem.

Elégnek
Találtatott.

thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...