2013. január 27., vasárnap

Sajnos





Sajnos, tényleg....


...egy módosult létben élek,
megszabadultan minden
földi sártól, már nem öl
sem bántás, sem ármány,
nyugodt lehetek bárhol...

mégis - mikor arra gondolok,
hogy itt lehetnél, megszegik
a pillanat, mint virág,
letörik...
s én megértettem, hogy rád
többé nem vágyom és te vagy
felelőse, hogy a vágyak ajtaját
bezárom, mert a nyugalmat
többre tartom, mint azt,
hogy szégyentől pirul az
arcom, mert mocsokba
kényszerítesz,
elmész, jössz,
rendjén van
így ez?


rendjén a szép szó van,
a kalász érlelő szív meleg,
ahol tudod helyem, s
tudom helyed és nem
dugdosol, mintha
bűn lennék, hanem
lábam nyomát
királyliliommal
hintenéd...


rám ölelnéd a kabátom
és hangosan szólnál:
ő a párom... soha,
ehhez már elment
a vonat, az idő
a mélybe folyt...


nekem nyugalom, tisztaság,
neked rohanás és a többit,
mivel nem ismertelek meg
nem tudom...



thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...