2013. január 19., szombat

Ölelés





Ölelés


Kimerült, édes tested mellettem zihál
A patyolat lepedőn, nem fél, nem tart
A világon semmitől – hisz haza érkezett.
Itthon nincs kérdés, csak ölelés és válasz.
Semmi nem baj, de minden, ami történik,
Csodálat.
Bizonyítani vizsgán kell, nem szerelembe
Fúlva, értő, féltő asszony karjába felsóhajtva,
Nyugton belebújva
Légy holdfényem, légy reménységem,
Légy a mindenséget feltáró varázslat!
Nem várok, nem kérek, magad vagy
Ígéret, s amit kapok tőled, könnyesen
Köszönöm – csak neked!
Létemre bizonyosság, szépasszony
Létemre igazság, bőröm tenyered
Alatt, kigyúlva rohan egy esztelen.
Édes diadalba
Fény, csillámló remény, bizonyosság,
Hold- magasság, végre - szerelem.
Neked- nekem, megérdemeltük,
S az úrtól kiköveteltük – illetve,
Csak szépen kértük, s ő bólintva,
Minket ismerve, apró könnyel
Szemében – szívből
Megadta,
Nekünk


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...