2013. január 24., csütörtök

Nem számít





Nem számít


A kulcs nem számít, amit neked
Akkora örömmel odaadtam.
Az emlék porrá foszlik, pedig
Azt gondoltam – halhatatlan.
A várakozás értelmezhetetlen,
Ha megszűnik a tét – valakire
Várunk…
A mosoly, az integetés, megannyi
Kedves gesztus, mint felfűzött,
Száradó gombák, sifonérra rakott,
Szunnyadó almák, körték, álmodni
Papírba csavarva, ahogy begöngyölve
Várnak a levet érlelő télre, a pincébe
Gondosan, szépen lerakva…
Így pakoltam el minden kedvességet,
Jóságost, cirmost magamból, el nem
Vesztegetve semmiből egy csöppet.
Az édes ízeket begöngyöltem, el egy
Láthatatlan raktárba tettem, idebent.
Mert erősen él a hitem…


Egyszer kibontódik a rejtő csomag,
Minden napfényre kerül, mi belőlem
Meseszép, s akinek fontos, édes ízeket,
Simogatást, törődést, egy egész lelket,
Az enyémet, majd átadja, annak,
Aki eljön, mert érzem, úton van.
Csak még messze, még el kell nyűni
A bakancsát, még sok esti tűznél
Álomra kell hajtani fejét, de tudja,
Már nem magányos, csak az élete
Ilyen feladványos, hogy népmesébe
Illő, ahogyan majd végre célba ér…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...