2013. január 23., szerda

Nem értem





Nem értem

Talán nem is akarom,
Miért lökött egymáshoz
A legnagyobb hatalom?
Próbára lettünk bocsájtva,
Ezzel kezdeni vajh, mit is
Tudunk?

Nem értem, minek a sok
Próba, szolgáltam eleget,
Így rászolgáltam valami
Nemesre, szépre, jóra,
Arra, hogy nagyot dobbanjon
Szívem, mikor csikordul a
Zár, kezed nyomán…

Mikor lélekhez lélek érkezik,
Mikor az ölelésben a szeretet,
Kedves, örök jelenléte melegen
Megbúvik, és nem kell magyarázat
Csókot kell, ezret, százat, meg
Jóságot, meg figyelmet, mert ki
„Vihetné át a szerelmet”
Rajtunk kívül?


Hiszen mi visszük át, fogaink
Között, erősen tartva, az árva,
Megdobált szerelmet a túlsó
Partra, hogy Laci bátyámnak
Nyugsága legyen – ne félj!
Nem hal meg soha a szerelem,
Mint a te soraid is örökre
Itt vannak velünk, segíts minket
Odaátról, megnemesült emberisten,
Kit biztosan fölkentek már,
Minden szenvedésedért külön
Érdem jár, mert itt voltál,
S tanítottál nekünk…

Segíts hát, onnan Laci bátyám,
Mert utunk oly rövid már, s
Nem veszhet el a szerelmünk!


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...