2013. január 23., szerda

Napfény




Napfény

Napfényben fürdik a déli város,
Bár fel- felnyög az őrült meleg alatt.
Most nem fontos semmi, mert kint
Lehet lenni, annyi sok szomorú
Szürkeség – végre, hirtelen
Tovaszaladt…
Átmelegszik test és a lélek, színt
Kap a sok sápadt, borongós arc.
Így kevésbé fáj talán, hogy semmi
Sincs rendben és éljük a napokat,
Egymás után…
Csak úgy, bele a világba, gyeplőszár
Eldobva, s mennek, vágtáznak a napok,
Tova és nem tudjuk, lesz végre rendünk,
Életünk, nem retteg a holnaptól
Kinyírt életünk, s hinni kezdjük, hogy
Jön a csoda…

Csoda semmiképp, csak valami emberi,
Élhető, méltó, nem alázó szenny…
Nem hittem, hogy újra aktuális lesz
Tiborc panasza, mely oly messzi zeng!
Oly igazan, vádlón, messzire hallhatón,
Egész hazánkon messzire zeng!



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...