2013. január 19., szombat

Mementó





Mementó


Amikor már minden veszve volt,
Csak én harcoltam, konokul a
Semmit, arcodon csak ritkán
Fénylett föl, hogy mi valamit
Egykor úgy akartunk, együtt…
A hónapok évtizednek tűntek,
A jelek jöttek sorban, konokul.
Bár sejtette a tudatom, nagyon,
De a szívem dacolt ellene vadul.
A „Ghost”, a John szilánkra hulló,
Kerek szemüvege a könyörtelen
Köveken, mind mutatták, minden
Nap ajándék, ha veled lennem
Még így is öröm.

Már nem szóltál hozzám, csak
Jöttél utánam, s ihletett percben
Úgy – mint az elején, nézted
Bűvölten az esküvőnk fotóit,
De már szótlanul, s kicsit
Értetlenül…

Nyolc hónapra szólt hát az „örökké”.
Halálod pásztora én lehettem, nem
Érdekelt, hogy nem könnyű a beteg
Gondolattal egy fedél alatt – nekem
Az utolsó percig szólt a MINDÖRÖKRE.

Elvittek, s én készültem, másnap majd
Bemegyek hozzád, s tán hazahozlak.
Mert megcsinálom, ez nagyon megy
Nekem – helyette kilenc körül néma
Zöld távirat: „Sajnálattal…”


Nem értettem, s nem szakadt meg
A szívem, mert menni kellett, s
Tenni, amit még ilyenkor kell,
Lehet, fejed mellett közvetlen
Megállva néztem nyugodt, sima
Arcod, s csak az sikított bennem:
Hol a szemüveged????

Mert amíg a szemüveg rajtad volt,
Addig mókás csillanás, huncut
Adoma, nevetés és szerelem, miket
Rohanva, azonnal vittél írógépedbe,
Aztán a lapokba – ki a nagyvilágba,
„Haza”.Mert újságíró mit ér anélkül,
Ha a filléres papírt érdeklődve nem
Százezrek gyűrik?

A te mondandód milliós, sokemberes
Volt, nem lehetett eldugott sötétben
Tartani. Közügy lett a fiókban a sor,
Tiszta zoknid, mert tőlem láttál
Először ilyet, s a kedves otthon, s
Az örökkön elmosott hamutartó,
Mely agyadra ment – de megnevettetett…

Régen élek nélküled immár, néha
Mással, hisz ezt szigorú parancsba
Adtad – de elmúlt veled a felhő ízű
Holnap, s idő teltével tettem róla,
Menjenek, s mi ketten legyünk újra,
Felemás páros, de lényed sziporka,
Tünde agy – gyémántja, s óriás
Termeted mellettem képben is
Őrzi a nem felejtő, konok
Gondolat…


F.L. 1948 – 1991 imádott férjem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...