2013. január 15., kedd

Megkondulnak majd




Megkondulnak majd…



… mind a harangok, dicsérve
Az Urat, a minden reformátusok
Ünnepélyes gyülekezetén, hoznak
Lakóhelyükről egy marék földet.
Bizonyságára a hit erejének, annak
Bemutatására, hogy mind összegyűlik
Egy közös napra, együtt, szépen a nyáj…

Református szívvel születtem, bár nem
Gyakorolhattam, nagy bánatomra, hisz
A fals akarat másba kényszerített, így
Csak édesapám oldalán csodálhattam
Az áhítatos népet, mely annyira tudta,
Hogyan énekelje a zsoltárt, a szív mélyéből,
Áhítattal, zengőn, megható – szépen…

Ez a hit volt erős váram, a falak, a fehérek
Féltő menedék, a palástos, fölkent ember
Szava szent útmutatás, utána megnyugodva,
Hitben telítődve oszlik haza a nép…

                                       *


Ebbe a szent hitbe tapostál bamba lábbal.
Megingatva bizonyosságomat, hisz ha itt
Ugyanúgy tisztséget viselhet szemét ember,
Akkor megint könnyeket hullasson az Úr?

Nem, nem ez lehetetlen, az Úr mindent
Lát és ezek szerint a gyarlóság látása
Számára könnyű ujjgyakorlat…
Üssön meg egyszer, amiért bennem a hitet,
Emberben, egyházban, goromba kézzel -
Majdnem kiraboltad…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...