2013. január 15., kedd

Még érzem***





Még érzem...


... szám sarkában a legördült,
fájó, sós könnyek ízét, még
kezem elindul, kicsit téged
marasztalni még... de nem
oldom föl az okos fegyelmet,
nem tehetem, hisz elveszett
az igazság szamóca íze
belőlünk...
még foltozhatnánk, lehet
megnyújthatnánk, de kontár
sose voltam, miért épp most
legyek...
immár egyedül emelek rád
egy szalagos, mélyvörös
cabernet kelyhet, légy te
boldog, elégedett, a fiókba
meg jobb, ha a szíved
szépen elteszed, s csak
gyakorlatiasan, szépen,
ahogy a hullni készülő,
semmit érő, veszélyes
meteoritok az égen -
élnek neked tovább,
csak úgy lehet...


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...