2013. január 12., szombat

Leticia







Leticia

Mi maradt belőled, kislány,
Ki eljöttél velünk a kalandok
Útján, törékenyen, elveszetten,
De bennünk bízva, mert szerettünk
Mind a ketten és az őrületbe te is
Kacagva jöttél, hajó, rakomány,
Keresése a nagyon nagy kincsnek,
Mely végül hihetetlen -  meglett és
Mi lett az ára? Drága életed, mely
Nélkül, mi ketten, férfiak ottmaradtunk,
Némán, védtelenül és a kincs neked nem
A milliónyi dollár, hanem a kettőnk szerető
Gondossága, mely mindennél nagyobb ár…
Most kisöcsédé a hatalmas vagyon, s ő
Olyan, mint te, nem szédíti,nemigen érdekli,
A múzeum őre akar tovább is lenni,
A tenger kincseit büszkén megmutatni…
Teheti – hisz részed óriási pénztömeg,
Minek, oh, mondd, már minek? 
Neked már nem kell, s miénk a fájdalom,
De én is megyek utánad, s csak barátom
Könnyei siratják mesés kalandunk minden
Nyomát, mert meghalok, ő nélkülünk marad…
Leticia, tiéd lett mindünktől, élőktől,
Holtaktól, az örök szerelem, a kaland,
A mesék csodája, a pillanat…




( A „Kalandorok” c. nagyszerű film emlékére.
Az azóta már elhunyt Lino Ventura és Alain Delon
csodás alakítása előtti tiszteletadás.)



thao












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...