2013. január 12., szombat

Légy velem






Légy velem…


…én megígérem – amennyire
lehet, nem bántalak meg soha.
Kínjaidat megértettem, a kötél
Hol szorul a nyakadon, már
Pontosan tudom – de…
Ebben a retkes nirvánában a
Saját, keserves, kiharcolt helyem
Megtaláltam és nem fogom már
Elveszíteni soha, hisz…
Sorsommá lettél, életem része,
Nem tudok másként élni, érezni,
A rémületes, nélküled való
Semmibe üveges szemmel,
Tétova kézzel csak intek,
A megsemmisülésnek…

Bizonyossággá váltál, örökre
Lélek-örökség maradtál, mert
Másként nem lehet…
Foglak még bántani, látszólag
Elhagyni, százszor, de vissza és
Vissza és visszahúz magadhoz
Hatalmas szíved…
Benne örökös lakóként egyedül
Csakis én vagyok, megbolydul
A saját világod, helyedet te sem
Találod, ha nem vagyok…
Most mit tehetünk az élet joga
Ellen, mit tehetünk egymás
Ellen – mi ketten?

Semmit, mert megíratott, hogy
Akár egy életen át viselni kell,
Mert őrület, szenvedés és átok,
Megborzongatja az értetlen
Világot, de nélküled
Semmi nem vagyok…

S nélkülem a te lelked is

Halott…



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...